HTML

MusicMachine

Zeneszerzéssel, zenei szoftverekkel kapcsolatos infók, saját hétköznapi élményeimmel és véleményeimmel tálalva.

Friss topikok

Linkblog

Zeneszerzés, hétköznapi életem

2013.11.23. 21:13 A zenész

Antal Nimród nincs elszállva magától.

Címkék: Kontroll Predator Filmalap Antal Nimród Andrew Vajna Magyar filmgyártás Metallica:

  Szombaton a Filmalap vendége volt Antal Nimród, aki egy hosszú előadás keretében magyarázta el a Kontrollhoz fűződő élményeit, de szó esett a Hollywoodi viszonyokról is, s közben megismerhettük a név mögött meghúzódó hétköznapi, laza embert is.

  Kora reggel még azzal a szándékkal érkeztem meg a Millenáris teátrum épületében tartott beszélgetős előadásra, hogy rengeteg zenei témájú kérdéssel bombázom meg Nimródot, de már a beszélgetés kezdetekor rájöttem, hogy nincs értelme lebontani a kérdéseket. A teátrumban közel kétszáz filmszakos diák, szakmabéli és érdeklődő szívta magába Nimród válaszait, melyekre a kérdéseket Madarász István tehette fel. Sokszor pedig a közönség soraiból érkezett a kérdező alany.

  Szóval eredeti kérdéseimet szinte teljesen elfeledve merültem bele Antal Nimród válaszaiba, s mind többet hallgattam, annál inkább jött a felismerés, hogy ez a fazon ott a pódiumon bizony nem egy elborult rendező, sokkal inkább egy olyan ember mint te vagy én. Néhol meg is lepődtem a rendező őszinteségén, sokszor párhuzamokat kellett vonnom az ő meglátásai és az én életutamban történő hasonlóságok között. Sőt, rá kellett jönnöm, hogy a viccelődés sem áll távol tőle. Kellemes csalódás volt. Ezt a bő nyolc órás élményt képtelenség pár sorban leírni, visszaadni az ott elhangzottakat, de valami markánsan jelen volt mindvégig. Olyan volt, mintha valamelyik barátomat hallgattam volna beszélgetés közben.

  A Kontroll reggel 9-es vetítése után kezdődött a kérdezz felelek, és tényleg sok információt kaptunk a rendezőtől. Az előadás egyik masszív témája volt, hogy miként kezelte a magyar kritikákat, mivel sokan úgy vélték, hogy a Kontroll után beállt a sorba,filmgyártó kisiparosnak. Nagyon jó választ adott rá, miszerint el kellett döntenie, hogy vagy öt évig nem forgat, aztán előjön egy saját filmmel, ami vagy üt, vagy nem, vagy bevállal olyan filmeket amelyek nem hozzák a Kontroll színvonalát, de megélhetést biztosítanak, és azt teheti amit szeret. Ez a tendencia már a reklámfilmes korszakában is jelentős volt, és igazán akkor döbbent rá, hogy az ő helyzetében az volt a helyes választás, hogy egóját félreteszi, hiszen rengeteg tapasztalatot és kapcsolati tőkét hoztak az elvállalt munkái. Elmesélte azt is, hogy ezeknek a filmeknek az esetében el kellett hitetnie magával, hogy ezek a filmek igenis jók lesznek. Ezek után már sokkal jobb munkát tudott kisajtolni magából, de ő is elismerte, hogy ezek nem az ő filmjei. Megemlítette azt is, hogy ha valaki igazán hisz magában, abban amit csinál, akkor az nem készül B-terv lehetőségével, tehát el se tudta képzelni, hogy feladja ezt a hivatást, egy fogorvosi állás kedvéért.

Említette, hogy bár Amerikában született, de itt végezte a főiskolai tanulmányait, sokkal inkább Magyarnak érzi magát mint amerikainak. Ez valahol érződött a beszédén is, filmezési szempontokból is jobb érzéssel töltötte el, amikor Magyarországon forgathatott. Beismerte, hogy a külföldi karrierje a Kontroll miatt indult be, és a mai napig is ennek a filmnek a hatása miatt szerzi a munkáit. Ugyanakkor őszintén beszélt az anyagi helyzetéről, elmondta, hogy még három hónapra van pénze, addig meg kell találnia a következő felkérést.

Magyarországra Andy Vajna kérésére jött vissza, leforgatni egy mozizást népszerűsítő kampányfilmet. Itt szembesült azzal csak igazán, hogy mekkora különbségek vannak a tengerentúli színészek és az európaiak közt. Szavaiból kitűnt, hogy ég és föld a kettő. Sok amerikai színész borzasztóan el van szállva magától, míg az európaiak-magyarok alázatosak a szakmájuk iránt és sokkal jobban is értenek hozzá. Megemlítette, hogy itthon sok tehetséges emberben benne rejtőzik a kishitűség, míg odaát sok hozzá nem értőben megvan az a "ki ha én nem" stílus. Ha a magyar filmes szakemberek félretennék a kishitűséget, sokkal jobb eredmények születhetnének a magyar filmezés terén.

  Természetesen nem csupán ennyiről esett szó, de tényleg annyira sokrétű volt az információáramlás, hogy elgondolkoztam, van-e értelme bármit is írnom az eseményről.

  Annyit mindenesetre leírok, hogy a fazon rendkívül alázatos, elkötelezett a szakmája iránt és ha szerencsénk van, fog ő még ízig-vérig saját filmet rendezni idehaza.

3 komment

2013.10.17. 03:10 A zenész

Rádobok egy maszert aszt kűűűdöm!

Címkék: plugin kompresszor keverés mastering limiter daw szeneszerzés

Mai irományomban, mivel mostanában írogatós kedvemben vagyok, kitérek kicsit a mastering világára. Ez a látszólagos egyszerűsége ellenére egy rendkívül összetett folyamat, már ha valaki igazán bele akar mélyedni a dologba. Nos mivel most már tényleg bárki zenélhet, ezért már nem csak a profik, de a hobbisták is találkoztak ezzel a fogalommal, azonban a zenecsiholók nagy létszáma miatt óhatatlanul becsúszik egy-egy olyan produktum a mely hagy némi kívánni valót. A zenei közízlés változása is változásra készteti a zenekészítőket, mely sokszor nyomon követhető az újabb zenékben.

Mire való a master? Erre a kérdésre nem térnék ki, mivel eleve olyanoknak írom ezt az irományt akiknek van fogalmuk róla. Inkább arról írnék, melyek a jellegzetes csapdák amikor befejezettnek ítélünk egy zenét.

Régen a master jelentősége nagyobb volt, hiszen akkor mindenki albumokban gondolkozott, és egységesíteni kellett az egész cd-anyagát. Ez okozott is nehézségeket. Ma a legtöbben egyesével publikálják a dalaikat, így az egységesítés elvesztette a nagyobb jelentőségét. Régen a masteringet egy sztereó sávra alkalmazták, ma már jellemzőbb, hogy a DAW-ban realtime oldjuk meg ezt a feladatot ami jóval nagyobb szabadságot ad, hiszen ha egy adott hangszín nem az igazi, nem kell újra exportálni a dalt, hanem menet közben javíthatunk a keverésen. Melyek azok a rendszeresen fellépő hibák amelyek előfordulhatnak amikor masteringet készítünk? Írásomban csak a digitális megoldásokra térek ki.

1. A zene torz, rángat.

2. A zene térérzete minimális, vagy túllőtt.

3. A frekvenciatartomány foghíjas, vagy túllőtt.

4. Nem a megfelelő bitrátán és megfelelő mintavételezésen készíted a mastert.

5. Túlvezérled a végső jelet, a szinuszgörbe vágott.

6. Száraz anyag esetén nem használod a reverbet.

7. Féloldalas a zene.

8. Elhalkul az ének.

9. Nem figyelsz arra, hogy a zenéd monóban is jól szóljon.

10. Mp3-ból készítesz mastert.

11. Nem vágod le a 40 Hz alatti mélyet.

12. A limitert vágod, de a multiband compresszort kerülöd.

13. Nem a megfelelő szoftvert használod.

14. Nem csinálsz a dal végére fade-in fade-out hangerőnémítást.

15. Nem törődsz az esetleges reccsenésekkel, click-ekkel.

16. Kásás a végeredmény.

17. Nem hangolod össze a többi zenéddel a hangzást.

18. Túlságosan ragaszkodsz a külföldi hangzásvilághoz.

19. Nem pihenteted a füled.

20. Rossz rendszeren hallgatod, nem ellenőrzöd más hangrendszeren a munkád, a helyiség akusztikáját nem számolod bele a képbe.

21. Fejhallgatón masterelsz.

Nos mivel ez az iromány egy Facebook-os zenei csoport számára készült, heti témának felvetve, ezért ezekre a kérdésekre felületesen fogok kitérni, magát az eszmecserét, új felvetéseket, vitát meghagyom nektek.

1. Ha valami torz, az látszólag könnyen meghallható, ám mégsem így van ez feltétlenül. Néhány stúdiómonitoron már csak akkor hallható a torzítás, ha az nagyon szembeötlő. Ilyen akár a Behringer Truth is, ami egy olcsó megoldás egy home stúdió számára. Ezért nem árt, ha a dalodat a végső fázisban több rendszeren is meghallgatod. A torzítás lehet túlvezérlés miatt, de lehet azért is, mert a kompresszort, limitert túllőtted. Ebben az esetben a szinuszjel nem lesz levágott, de a jelformálók megrángatják, átalakítják rendesen, ezért tűnik torznak, vagy rángatózónak. Ebből fakad, a 18.-as hiba elkövetése is, nevezetesen, hogy túlságosan ragaszkodunk ahhoz, hogy a külföldiek milyen hangerőt csiholnak ki a zenéikből. Nem minden esetben észrevehető, de ettől még tény, hogy minél nagyobb hangerőt érsz el, annál kisebb lesz a zene valós dinamikája. Márpedig jó az, ha odacsap az a lábdob, a pergő meg belehasít a füledbe. Téves elgondolás, hogy a nagy hangerő jelenti azt, hogy jó a zene hangzása. Egy másik hiba is eredeztethető a torzításra. Ez a 11. es hiba. Erről később írok.

2. A térérzet. Ha növeled a térérzetet, sok esetben, főleg komplexebb hangzáskor a hangerő érzetét is képes vagy növelni és ezt sokan nem használják ki. Túlzott használata esetén bizonyos hangok eltűnnek a többi között, míg mások erősödni látszanak, ezért finoman kell bánni vele, de sokkal élettel telibb lesz a zene. Vannak olyan zenei stílusok, ahol a használatának nem sok értelme van, de egy hagyományos popzenénél jelentős a hatása. Helytelen használata esetén előjöhet a 8. as hiba.

3. A frekvenciatartomány valamely területen foghíjas. Épp a napokban volt egy erről folyó eszmecsere a csoportban, és amikor komolyabban elgondolkoztam a problémán, rá kellett jönnöm, hogy ez a hiba nem minden esetben hiba. Ha elkészültél a zenéddel, érdemes megnézned a spektrum metert is, hogy a dal lineárisan van-e kikeverve, masterelve. Ha valamelyik tartományban túl sokáig, túl nagy a hangerő, az ki fog ugrani, míg ha kevés, homorú lesz a spektrum meter mozgása. Ez egy minimálisan meghangszerelt dalban nem feltétlenül nagy hiba, de egy komplex dalban, ahol minden tartományban megszólal valami hangszín, ott már nem elfogadható. Ezt a hatást ráadásul folyamatosan változtatja, hogy van-e ének a dalon, vagy nincs. A spektrumot mindig a legkomplexebb részeknél érdemes megnézni és eldöntheted, hogy mennyit variálsz. Van úgy, hogy ha megemeled az adott frekvenciatartomány hangerejét a megfelelő szintre, nem érzed jónak a végeredményt, ilyenkor a keverésbe kell belenyúlni. Azonban ez a témakör elég komplex és minden esetben egyénileg kell mérlegelni, aszerint, hogy milyen hangszínek vannak a dalban, mennyire sűrű, vagy minimál a hangszerelés. Akad néhány olyan zene ahol a 3-4 kHz tartomány túl van húzva, vagy egy bizonyos hangszínben túl sok van ebből. Ez a tartomány, ha nagyon kihallatszik, bántó tud lenni az emberi fül számára, ezért ezt néha ki kell herélni. Ha nincs másik kontroll monitorod, egy érdekes teszttel megállapíthatod, hogy sok e az említett hangzás, vagy kevés. Tedd a füled elé a két kezed, majd szépen lassan csukd a kezed a füleidre. Menet közben hallani fogod, ahogy megváltozik a hangzás. Ha félút környékén már túl sokat tapasztalsz az említett 3-4-5 kHz tartományból, akkor lehet, hogy korrigálnod kell.

4. Nem megfelelő bitráta, sample ráta. Azt hiszem ez elég egyértelmű. Több adatból tudunk dolgozni, tehát a végeredmény pontosabb. Egyszerű tesztként alakítsatok át egy 44100 sample pont/másodperc alapú hangmintát 22050-essé. Hallható, hogy a magas tartomány hangja elvész a semmibe, vagy recsegőssé válik. Ugyanez a különbség jóval nehezebben észrevehetően de jelen van egy 44100 as és egy 96000 pontból álló mintavételezés során. Ha nagyobb rátán dolgozol, az effektjeid, és minden amit csinálsz a DAW-ban 96000 Hz alapján szólalnak meg. Mondjuk ha a hangmintáid 44.100 pontból állnak másodpercenként az nem olyan, mintha jobb mintáid lennének de a sávokra kerülő effektek, reverb, phaser, stb. már 96000 Hz alapján számolnak. Még ha utólag átkonvertálod 44100 as mintavételezésre a kész dalod, akkor is jobb minőséget kapsz, mintha eleve abban dolgoznál. Itt azonban már nem mindegy, hogy milyen konverterrel csökkented a bitrátát, sample rátát, a program hogyan és miként interpolálja össze a jeleket.

5. Túlvezérled a jelet, a szinuszgörbe teteje vágott. Ez is belefér a torzítás kategóriájába, itt azonban nem a limiter, vagy kompi rángat, egyszerűen az egész jel decibel értékét túllőtted. Nos van úgy, hogy ez megengedett. Úgy hívják overdrive. Azonban ezzel óvatosan kell bánni, recsegést okozhat, ha túl nagy a túlvezérlés. Anno rendszeresen volt vele problémám, mert az így elkészített dalok cd írás után sercegtek a profi cd visszahallgató rendszeren. Nyilván ez egyedi eset de azért akkor sem egészséges. Ugyanakkor a T-racks nevű master program anno ezzel operált, tehát túlvezérelhettük a jelet a hangerő növelése érdekében. Ezt egyébként a magam részéről nem javaslom senkinek, ha hangerőt akar valaki növelni.

6. Különösen száraz anyag esetében nem hátrány, ha reverbet tolunk az egész zenére, hogy valami íze legyen. Ez nem hiba, inkább koncepcionális kérdés, de hallottam már olyan zenét ahol nagyon ajánlott volt a használata.

7. Féloldalas zene. Ha a keveréssel van baj, ez nem mastering probléma, de ha csak egy sztereó sávunk van, akad rá megoldás, hogy frekvenciatartományonként módosítsunk a hangzásvilágon.

8. Erről már írtam.

9. Monóban is ellenőrizni kell a zenét, mert ha monóban eltűnik egy adott hangszer, vagy letompul, akkor valószínűleg fáziskioltás az oka. Ilyenkor az egyik oldalon lévő hang szinuszgörbéje a tükörképe a másik oldalon lévőnek, és a kettő kioltja egymást.

10. Mp3 használata. Arra gondoltam, ezt nem részletezem, de mégis szükséges. Egy wav hang az alap hangokon kívül tele van felharmonikus hangzással. Az mp3 technológiája ezt kiszűri, eltávolítja, azonban ez hangminőség romlást eredményez, még nagy bitráta alkalmazása esetén is. Ha egy ilyen zenét masterelsz, lelked rajta. Átlagos fülnek jó az így is, de szakmán belül ez elég kontár megoldás.

11. Nem vágod le a 40 Hz alatti mélyet. Nos miért is kell ez? Ugye minél alacsonyabb frekvencia szinuszgörbéjét nézzük, annál inkább lesz látható a szinuszgörbe vizuálisan. Alacsony frekvencián, - mondjuk 30 Hz – a szinuszgörbe 30 alkalommal fog fel le járkálni, egy másodpercen belül, ha vizuálisan tekintjük meg a jelhalmazt. Mivel a bass, subbass tartomány relatíve lassú ívelésű és egy zenén belül nagy hangerőt ad, ha ebből a tartományból sok van, az alapból magával rántja a tőle magasabb frekvenciatartományban tartózkodó szinuszgörbéket. Képzelj el egy hosszú kötelet, melynek egyik vége a kezedben van. Képzeld el, hogy elkezded a kötél végét fel le rángatni, és most képzeld hozzá, hogy a többi frekvencián elhelyezkedő szinuszgörbe, alaphang, felharmonikus, ezzel a kötéllel kapcsolatban áll. Ha lassan rángatod, a kötél görbéje nagy lesz, így a többi hangot jobban megrángatod, ha gyorsabban csinálod, a kötél hullámzása kisebb. Ha levágod a 40 Hz alatti tartományt, az kevésbé rángatja meg a többi hangot, tehát vagy nem lesz torz a zenéd, vagy még azt is megteheted, hogy tovább növeled a hangerőt. Nyilván, nem kell kiherélni ezt a tartományt teljesen, de ez egy jó trükk.

12. Ne csak a limitert használd, mert az a teljes spektrumon dolgozik. A láncba előtte használj multiband kompresszort is, így adott frekvenciasávra lebontva tudod külön külön kompresszálni a zenédet, jóval egyenletesebb hatást elérve, mintha nem tennéd.

13. Nem megfelelő szoftver használata. Ez jó vitaalap lenne azt hiszem. Van aki szerint az Ozone, nagyon fasza, van aki szerint nem. Van aki a T-Racks mellett áll, és akad aki egyéni kombót választ, mondjuk egy ssl kompit, eq-val, Saját DAW-ban található limitert. Ez annyira szerteágazó világot tár elénk, hogy erre értelmes javaslatot nem tudok adni. Tesztelni kell. Van egyéni tapasztalatom, amit most megosztok, de ez nem a szent grál. A Waves eq-ja nem megfelelő a véleményem szerint. A magasak zizegve ciccegnek, nem ad szép telített hangzást. Ugyanakkor a Nuendo saját parametrikus eqjának mélye valami egyszerű zseniális dolgot művel. A mély hangokat nem csak növeli, de be is gerjeszti, így a mély tartomány némi késleltetéssel is megszólal. Ez nagyon jó tud lenni, ha a mély érzetét növelni akarjuk, mert ez nem valami reverb. Már nem használok Nuendót és ezen megoldás helyett a saját fejlesztésű pluginommal oldottam meg ezt a hatást. Ilyet ugyanis nem hallottam eddig más eq-ban. Masteringnél nagy hátrányát érzem a Nuendo-nak, mivel ha rákötöm a master effekteket, a master plugint ki-be kapcsolom, végső soron nem hallom a hangerő növekedést, csak a hangzásban bekövetkező változásokat. Hogy ez a mostani verziókban is jelen van-e, azt nem tudom. A Waves L3 Multimaximizerét egy időben nagyon jónak tartottam, mostanra már annyiban módosult a véleményem, hogy nem minden esetben hozza azt amire szükségem van. A Waves kidobta a hardveres verzióját a nagyközönségnek, állítólag markáns a különbség a plugin és a hardver között. Valaki mondja meg, mert érdekel tényleg így van-e? Volt dolgom vele, de túl rövid ideig, ezért még egy normális tesztet se tudtam vele csinálni. Az Ozone, sok funkciója bejön, bár a maximizer és a kompresszor csak az erős közepes, négyes osztályzatot kapja, és az eq is csak némileg jobb a Waves plugin hangzásánál. Hozzáteszem, én egy régebbi verziót használok még mindig, az újak nem tudom milyenek.

14. Fade in-out. Ez igazából nem hiba, csak egy sokszor kimaradó folyamat, ami régen fontos volt a cd-k korában.

15. A masterbe beletartozik némi hangretusálás is, ha nagyon kell. De ezt inkább keveréskor illik megoldani. Jellemző hiba, amikor a lábdob vége hiányzik, megpattan amikor már a master effekt is rajta van a zenén. A hangerő növekedése, eq-zás miatt hallhatóvá válik a pattogás. Illik a lábdobot fade-out olni, ha tudjuk, hogy a minta vágott. De ha csak egy megpattanásról van szó, ceruzával is ki tudjuk szedni a kész zenéből Sound-forge, vagy Peak alatt.

16. Kásás a végtermék. Ha a dal nem pregnáns, egy nagy kása az egész, az inkább keverési hiba, mintavételezési probléma. Nem master probléma, de mint említettem ma már keveréssel együtt masterelünk. Ha digitális vasakból nyered a hangot, nem árt egy wordclock ami szinkronba rakja a vas digitális jeleit a DAW és a hangkártya működésével. Ha ezt nem használod, a mintavételezés elcsúszik, nem lesz száz százalékos. Tehát ha a digitális hangkeltőd kiadja a hangot, de a hangkártyád viszont nem akkor veszi be a jelet amikor az megérkezik, romlik a minőség. Mintha két eltérő fogaskereket akarnál egymásba passzírozni, ez csak akkor fog összejönni, ha valamelyik fog eltörik, azaz a sample átalakulva, hiányozva kerül rögzítésre. Jitter. Azonban ha nem mintavételezési probléma áll fent, akkor az egyes hangszínek túlságosan lefedik egymást, nem különböznek markánsan egymástól. Az is lehet, hogy egy adott hangszínben túl sok a nem oktávos különbségű felharmonikus ami disszonancia érzetet okoz.

17. Nem hangolod össze a többi zenéddel a végterméket. Ma már ez sem egy nagy probléma, egy-egy dal esetében, de ha egységes albumról beszélünk, ez elég hervasztó.

18. Erről már írtam.

19. Érdemes pihentetni a fület, az sem baj, ha csak másnap veszed elő a dalt újra. Ezt azt hiszem nem kell részleteznem.

20. Rossz hangrendszeren hallgatod a zenét. Általános hifin keverni elég gyilkos dolog. Érthető okból a fül hozzászokik egy adott hangfal hangjához, de ez még akkor sem ok arra, hogy hifin keverjünk. A stúdió monitorok úgy vannak kitalálva, hogy minden hallható frekvenciát lefedjenek, a lehető legnagyobb linearitásra törekedve. Biztos láttatok már grafikont, ahol látható az adott frekvencia tartományban, hol ad ki több, vagy kisebb hangerőt az adott hangfal. Szerencsés esetben a vonal nagyon egyenletes és a hangfal képes egyaránt 20 Hz-es hang kieresztésére, ahogy 20000-re is. Ha egy ilyen hangfalon keversz, kisebb eséllyel mész el az erdőbe, mintha egy hifin kevernél. Ugyanakkor ezek a profi hangfalak olyanok, hogy szemét módon szinte minden jól szól rajta. Kell tehát egy kontroll monitor ami jóval eltérőbb, fapados, vagy más ha úgy tetszik, hogy azon teszteld, vajon minden rendszeren jól szól-e a cucc. Jöhet a hifi is. Néha a Monitor beállítása is rossz. Ha a hangfalon le van vágva a mély tartomány a hátsó kapcsoló segítségével, lehet, hogy többet teszel be a mély frekvenciákból mint kellene. Ha egy olyan helyen hallgatod a műved ahol a hangfal egy zártabb fal előtt szól, lehet, hogy több mélyet hallasz a szoba akusztikája miatt és meg vagy elégedve, hogy milyen fasza a mély, holott alig van a zenédben basszus. Nem mindegy a hangfal feléd forduló szöge sem, ahogy az is fontos milyen magasságból érkezik a hang.

21. Fejhallgatón keversz. Nos ez becsapós tud lenni, ezért nem célravezető állandóan így keverni, masteringet használni. Más részről ez a megoldás károsítja a füled, még ha nyitott a fejhallgató akkor is. És különben is, elnyomja a hajhagymáid, 40 évesen kopasz leszel a forgódnál.:)

Nos korántsem merítettem ki a témát, a gyakorlati dolgokról nem beszéltem. Kimaradt az is, hogy mindenáron üldözzük-e az analóg hangzás elérését? A zsíros vastag hangzás a jó, vagy a steril dinamikus? A lineáris keveréstől mikor érdemes határozottabban eltérni? Miért jó a sidechain, ha hangerőt akarsz nyerni? Van különbség hangzásban DAW és DAW között? Számít-e, ha valaki integrált hangkártyával dolgozik? Fontos-e, hogy 32 bites a rendszer, vagy 64? Mennyivel jobb egy analóg jelformáló, mint egy digitális? Ezen kérdések megválaszolását a csoportra bízom.

Szólj hozzá!

2013.10.12. 23:42 A zenész

Profi zenész vs. Amatőr

Címkék: vst hangszerelés nexus zeneszerzés amatőr zenész sylenth profi zenész

Kedves olvasó, ha nem értesz a zeneszerzéskor használt szoftverekhez, nem feltétlenül javaslom neked ezt a cikket, mert sok dolog kínai lesz benne. Elsősorban zenésztársaimnak szeretnék írni, főleg azoknak akik vst-i szoftverekkel vasakkal dolgoznak, vagy olyanoknak, akik hobbiból művelik azt a fantasztikus hivatást.

Már egy ideje követem a hozzászólásokat egy facebookos fórumon ahol a zenészek, megosztják véeményüket, hogy melyik vst jó, melyik nem, szép dolog-e tört szoftvert használni, miért amatőr dolog egy bizonyos szoftver használata és így tovább. Néha kisebb viták is megesnek ezen a téren.

Elöljáróban, szeretném leszögezni, hogy nem vagyok Isten, hogy fullra megmondjam a tutit, de van mögöttem lassan két évtized, így nagyon remélem, hogy véleményem nem lesz elhanyagolandó, ha erről írok.

Kezdésnek szeretném elmondani, amit egyébként mindenki tud, hogy, igen a vasak többnyire jobbak a szoftveres megoldásoknál. Azonban a legalapvetőbb amiről sokan megfeledkeznek, az az, hogy ebből se minden jobb. Mint mindenhol az ár függvényében változik a minőség, így egy 30.000 forintos kompresszorból sohasem lesz mastering processzor, és egy százezer forintos digitális szintetizátor sem lesz Moog, vagy Arturia minőségű cucc. Sokaknak nincs lehetősége ilyen kütyük használatára, ezért csak szóban tudom elmagyarázni, hogy a különbség orbitális, ha szakmai füllel hallgatom. Azonban ez a különbség jelentősen tompítható, ha értünk a keveréshez, netán képesek vagyunk plusz időt áldozni egy-egy új hangszín kikeverésére. Magyarán az is fontos, hogy ki készíti a zenét. A legtöbb vas egyébként egy átlagos magyar stúdióban szimplán parasztvakításnak jó, ami azt jelenti, hogy a megrendelő ha sok drága kütyüt lát, alapból azt feltételezi, hogy a kezelője tud is valamit, ha ennyi poti közt kiigazodik. A valóságban azonban az, hogy a vasokon dolgozók csak egy része jut el arra a szintre, hogy érti is mit miért csinál, amitől jobb lesz a hangzás. És itt el is jutottunk ahhoz a részhez, hogy valójában nem az számít mivel dolgozol, hanem, hogy mit hozol ki belőle! Levetítve a nagy magyar valóságra, marad a vst-i, mint olcsó, relatíve jó minőségű hangforrás. Valljuk be, csóróság van az országban. Kérdem én, hogy kinek van ma annyi pénze, hogy szoftvert vegyen? Nos nem sokaknak.

És itt fel is vetődik a kérdés, hogy utolsó mocskos szemétláda vagy-e azért, ha tört szoftvert használsz? A válaszom egyrészt igen, másrészt nem. A saját bőrömön tapasztalom, milyen az amikor boldog boldogtalan a tört szoftvereket használja az eredeti helyett. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan foglalkoznak vst szoftverek tervezésével Magyarországon, és ebből az egyik én vagyok. Hogy egészen őszinte legyek nem sok pénzt keresek belőle, minimális a vásárlói tábor, míg a crackelt verziójú Waspy 2 Gold 10.000 feletti használatot ért el. Tudom mérni, úgyhogy reális a mennyiség. Sőt valaki lekoppintotta a megoldásom és beletette egy ingyenes szoftverbe. Magyarországról egyenlőre 0 a vásárlók aránya. Ebből kiindulva elég kiábrándító, hogy nincs értelme a munkámnak. Másrészről elmosolyodtam, amikor a Dead Man Down című filmben meghallottam egy betétdalt amiben az én egyik hangszínem köszönt vissza. Reálisabban nézve, akinek nincs pénze, vagy van, de inkább a gyerekeit etetné, minthogy az én szoftvereimet vegye, attól nem sajnálom egy kicsit se, hogy tört szoftverrel dolgozik. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a tört szoftverek megjelenése eredetileg azért terjedt el a világban, mert a szoftverfejlesztők egy része így akart utólag bevételt növelni. Azaz, ha nem akarsz demó verzióval dolgozni, használd a törtet, szokj hozzá, szeresd meg, és ha kijön egy újabb verzió azt vedd meg! Természetesen ez az elképzelés mára megbukott, de régen ez tendencia volt. Ezen gondolatmenet zárásaként, azt javasolnám, hogy ne cseszegessük azokat akik tört szoftverrel dolgoznak, mert nincs az az ember aki valaha ne használt volna ilyet, legyen az egy Windows, vagy egy képszerkesztő. Az mp3-ról ne is beszéljünk. De ha ebből fogsz élni, és továbbra is tört szoftvereket fogsz használni, az azért már erősen illúzióromboló akárhogy nézem.

Nos eljutottunk egy olyan ponthoz amikor letettük a voksunkat egy szoftver mellett, de valaki azt mondja, hogy az nem jó. És ezzel elérkezünk egy olyan felvetéshez, hogy aki ilyet használ, az nem profi. Ekkora baromságot régen hallottam már. Konkrétan a Nexus nevezetű programról beszélünk. Ez egy sample bank alapú program, ennek megfelelően a hangszínek erősebb megváltoztatására már nincs lehetőség. Néhány ember szerint ez a program nem profi, ezáltal ciki a használata. Háát...

Az alap problémát értem, mert én is használom a Nexust, és az utóbbi években már bevált módszer a részemről, hogy egyes hangmintákat már ki se próbálok rajta egy adott midin, mert tudom, hogy túl Nexus-os. De nem a szoftver számít, hanem az aki kezeli! Mondhatnám, ha nem vagy képes kihozni a Nexusból egyedit, akkor inkább meg se szólalj, ne oszd az észt, ha nem muszáj! De fontos az, hogy egyedit hozzunk létre? Úgy gondolom, a Nexus ugyanolyan egyedi, az alap hangszíneivel, mint egy Sylenth, vagy egy U-he Diva. A Nexus azért olyan „egyszerű”, mert ez a cél. Sokszor magamon is tapasztalom, hogy köt az idő, nincs türelmem csavargatni, ilyenkor akar a franc órákon át új hangszíneket kreálni. És ha én,  - aki egyébként képes vagyok nem létező hangokat kicsavarni egy vonat hangjából -, azt mondom, hogy ez nálam is tendencia, akkor miért lenne gáz a Nexus használata? Honnan vesszük, hogy egy profi ezt nem használja? Pont ellenkezőleg! A profi mindent tud használni, és használja is. Egy példa: Vasember c. film. Tony Stark ácsorog a műhelyében feltesz egy bakelitet, beindul a zene, összecsapja kezeit és táncolva nekilát egy újabb fejlesztésnek. A Bakelitről pedig egy olyan zene szól ahol a Virtual Guitarist hangszínét használták. Személy szerint vannak a Virtual Guitaristban olyan hangszínek amelyeket ugyanúgy kerülök mint a Nexus esetében, de a filmben a legalapabb hangszínnel szólal meg a gitárhang. Szerinted érdekel az bárkit is, hogy ez milyen hangszín volt? Nem számít hogyan használod, csak a végeredmény legyen jó. Vagy itt van a méltán népszerű Vengeance bank. Tény és való nem elegáns a legózás, és van aki nem is vacakol vele, hogy egy kicsit is más dallam jöjjön ki a végén, mint az eredeti, de, hogy profik nem használják? (Lady Gaga – Judas – Vengeance Electro Essentials/VEE Melody Kits 12 128 BPM Root E/)

Hozzáteszem, a Vengeance szintijeinek hetven százaléka igazi vasakból szól, egyszerűen reprodukálhatatlan szoft szintivel az a zsíros, valamelyest koszos hangzás. Igen tudom, hogy ezzel egyesek nem fognak egyet érteni, de ezért vagyok profi, hogy tudjam mi a különbség egy Ferrarinak látszó replika és egy Ferrari között.

A másik, hogy honnan számít egy ember profinak? Onnantól, ha vannak vasaid, onnantól, ha csak és kizárólag egyedi hangszínekkel akarsz dolgozni, ha te mindent jobban tudsz? Ettől még nem leszel profi. Profi akkor leszel, ha egy szakterületen messze-messze mások fölött állsz. Még csak nem is kell mindenhez értened. Magyar tendencia, hogy a hangmérnök egyben hangszerelő, zeneszerző is. Külföldön ez nem így megy. Ott ugyanis elég egy szakterület, hogy profinak nevezzenek. Ennek a mindenes módnak itt az országban persze nagy előnye az, hogy egy jobb zeneszerző, hangszerelő az itthoni tudásával simán lenyomna egy külföldi szakembert, ha lenne rá lehetősége. Azonban csak nagyon kevés igazán profi ember van az országban, ha úgy értelmezem, hogy az illetőnek mindenhez értenie kell. Talán öt tíz emberről beszélünk akik ténylegesen a szakma csúcsán állnak, mindenki más csak beszél a profizmusról, ahogy most én is.

  Más. Sokszor látom, hogy fiatal srácok felraknak ide-oda különféle zenéket Youtube-ra, Soundcloud-ra, stb. Ótvarabbnál ótvarabbak. A kommentek pedig teljesen lehúzóak, köztük olyanokkal, akik elvileg értenek a zenekészítéshez. Ahelyett, hogy elmagyaráznánk a szerencsétlennek, hogy mit, hol rontott el, elküldjük egy melegebb éghajlatra, de nem jó szándékunk jeléül. Ezt a fajta hozzáállást én nem tudom elfogadni senkitől, méghozzá azért, mert ez nem építő és a kezdetekre emlékeztet, amikor én voltam kiscsíra. Annak idején nem volt még meg az internet adta lehetőség, hogy simán tanácsot kérjek, nem is tanított senki, de mennyivel jobb, gyorsabb lett volna! Más irányból én is kaptam lehúzó szavakat, rosszul is esett, hiszen hobbiként kezdtem és sokkal inkább tanácsra volt szükségem.

Mi tehát a helyes hozzáállás?

- Hagyjuk érvényesülni a gyengébbeket is. Ha hallasz egy vacak zenét, és lehetőséged van beszélni a szerzőjével, akkor okítsd, ha van rá időd, de soha ne oltsd, így csak okoskodsz, gyenge lesz a szavaid ereje.

- Ne próbáld kiirtani az amatőröket a zene világából, mert a zene mindenkié, ez ellen semmit nem tehetsz, ráadásul célszerűtlen is, mert egyszer mindenkinek el kell kezdeni. A zeneszerzés már nem kiváltság.

- Engedd meg másoknak, hogy azt használjanak amit szeretnek, de magyarázd el, hogy szerinted miben jobb az a másik szoftver.

- Az igazi profik soha nem elutasítóak, csak végső esetben trollkodnak.

- Az igazi profinak nem kell vas, hogy profi legyen a munkájának eredménye, de tudja, hogy a technika van érte és nem fordítva, ezért bármivel dolgozhat, ha az úgy neki egyszerűbb, hatékonyabb.

- Az igazi profi tudja, hogy nála is vannak profibbak, ezért csak ritkán mondja, hogy „márpedig nekem van igazam”

- Az igazi profi nem fél loopokból dolgozni, és magasról tesz rá, ha ez valakinek nem tetszik, de ha loopokból dolgozik, senki nem fog megjegyzést tenni rá, mert tudja, hogyan dolgozzon vele, hogy az mégis saját legyen.

- Az ultimate profikra nem illeszthető semmilyen szabály. Ők egyszerűen zsenik, de nagyon kevesen vannak.

- Ja és vannak olyan profik is akik egy fillért sem keresnek a tudásukkal, mégsem amatőrök.

Így utolsónak pedig le kell írjak még valamit, ami inkább egy nagy kérdőjel bennem, amikor látok egy erre vonatkozó fórumos publikációt. Nem tudom igazam van-e, vagy sem? Vajon hol kezdődik a zenei producer kifejezés létjogosultsága? Lehet, hogy ebben kicsit lemaradtam a korral, de nálam a zenei producer nem ott kezdődik, ahol sokaknál. Értem én, hogy jól hangzik, és az ázsiónk növelése céljából magunkra aggathatjuk ezt a címet, de nagyon sokaknál nem áll mögötte igazi tartalom, és így nem sokat ér, ha értékben mérem. Én úgy gondolom, hogy attól, hogy zenéket szerzel, netán jó zenéket készítesz, még nem leszel zenei producer. Majd akkor leszel, ha a téged kérnek meg egy albumra, zenére, csak azért, mert olyan dalokat csinálsz amivel el tudja adni magát az illető. Ha isszák a szavaid, a dallamaid. Lehet, hogy tévedek, de ha nem vagy ilyen helyzetben, ez a titulus inkább visszaüt rád. Leginkább akkor, ha olyanok olvassák el a titulusod, akik tudják, mit is jelent ez igazából. Ilyenkor kb. ez a reakció: „Na már megint egy kiscsákó, aki producááál egy dalt!” Szóval ha profi akarsz lenni, csak akkor használd ezt a ”zenei producer” titulust, ha nem csak te mondod ezt magadról, hanem többen is rólad.

Szólj hozzá!

2013.02.28. 00:43 A zenész

Magyar zeneipar: Bunda vagy nem bunda?

Címkék: celeb korrupció zenekar együttes hanglemez bunda Class FM

  Piano-Wallpaper-music-24173621-1280-800.jpg

  Szeretném leszögezni, hogy az írásom korántsem lesz objektív, jómagam is zeneszerző vagyok, de pont ezért tudom leírni, megfogalmazni azt amit a nagyközönség nagy része is lát, csak éppen nem tud aktívan formálni az eseményeken. Az írás hosszú.
   Elsőnek jöjjön egy kis múltidézés. Ha van korrupció, bunda az üzleti életben, nincs ez másként a zeneiparban sem. Annál is inkább mivel itt valóban iparról beszélünk. És ez manapság borzasztóan érezhető a könnyűzenei szegmensben. De milyen volt a kilencvenes évek közepétől, amikor a rendszerváltás már rég megadta a zenei szabadságot a zenészeknek?
   Természetesen, (sajnos természetesen) már akkor is jellemző volt ez a könnyűzenei életben. Azonban, jóval nagyobbak voltak a lehetőségek a kiugrásra egy ismeretlen együttes, vagy zenekar számára, ha feljebb akart lépni a ranglétrán. Tehát a hanglemezkiadók teljes manipuláló gépezete nem volt annyira egyértelmű, mint manapság egyes üzleti társaságok esetében. Nagyon fontos megemlítenem, hogy akkoriban még nem volt általános jelenség az, hogy a külföldi zenéket majmolja az összes magyar zeneszerző. Ha visszatekintünk, megmaradt a dalainkban a magyar íz. Hogy ez jó, vagy sem, nem tudnám megítélni, de rengeteg olyan zene akad, amely külföldön eladhatatlan lett volna, Magyarországon mégis nagy sikert aratott. És nézzünk csak vissza picit, az én korosztályom bizony emlékszik mai napig ezekre a dalokra. A mai slágerekről ez már nem mondható el, elég fél év, hogy örökre elfelejtsd azt amit a rádióban hallottál.
  De mi volt az akkori korszak hátulütője? Volt bizony rendesen, de ezt kompenzálta az, hogy jóval több kiadó kapott szárnyra az országban, jóval nagyobb háttérrel, mint most. Ha bementél egy kiadóba, és elutasították az anyagod, találtál tíz másikat, amelyik közül egy kiadta volna a lemezed. A bukta általában az volt, hogy ezért néhány helyen tejelned kellett, vagy nem volt elég ismeretséged. A korrupció abban az időszakban tehát kimerült ennyiben, meg abban, hogy pár kiadóban a melegek már akkor is erőfölényben voltak, tehát ha pénzed nem volt, de pucsítottál, akkor is volt esélyed. Természetesen voltak olyan előadóművészek akiknek erre nem kellett vetemedniük,  elsősorban az ő dalaik azok amelyekre a mai napig emlékszünk is, sokuk a szocialista rendszerből maradtak ránk. És ez akkor még nem minden kiadóra volt érvényes.
  A korszak lezárultának velejárója volt, hogy a kiadókban főleg hozzá nem értő emberek döntöttek egy-egy album sorsáról. Pontosabban, ők csak ahhoz értettek, mi az amit akkor is ki kell adniuk, ha minden idegszáluk berzenkedett tőle, mert a kiadó tulajdonosának, vagy a kollégának ez volt az érdeke. Ez egyben azzal is járt, hogy a nagy újítások, igazán igényes produkcióknak nem mindig volt helyük. De legalább akadt valamennyi.
  A kétezres évek elejétől robbanás indult, boldog boldogtalan saját stúdiót épített, hanglemezkiadót hozott létre.   Ez egyúttal szabad piaccá tette az országot. A zárt körben jelenlévő korrupció egyre hatalmasabbá változott. Ismeretlen előadóként jobb ha úgy kezdted el a beszélgetésed, hogy letettél az asztalra pár százezret, és mindjárt felhőtlenebbül folytatódott a beszélgetés. Hozzáteszem, már akkor is rühelltem ezt, de így visszagondolva, százszor inkább így jutnék ma előre, mint ahogyan most kellene. Egyúttal a központi hatalmi rendszer több klikkre bomlott, hiszen több nagy kiadó is akadt az országban. (EMI-Quint, Hungaroton,Polygram, Universal Music, Sony, BMG)
  Ezeknek a vezetői közül sokan már a 90-es években is jelen voltak. Pl. Földes Zoltán, Szigeti Ferenc. De sok új ember is érkezett, Benda Gergő, Gajda László, Joós István.
  A zenei piacot itt még nem veszélyeztette az mp3 hatalma, virágzott az ipar. De az első viharfelhők már megjelentek. Ebben a korszakban már szinte csak akkor tudtál hanglemezt kiadni, ha akadt pénzed, csatakbuzi voltál, vagy valakinek nagyon jó haverja lettél. Megjelentek az első félistenek is a szakmában, nem tudtál úgy lemezt kiadni, hogy a fent felsorolt nevek közül valamelyikbe ne botlottál volna bele. Ez természetesen a szakma velejárója, ez még nem is volt gond, azonban nagyon látszott, hogy ezeknek a vezetőknek már nem csak az a céljuk, hogy a hanglemezkiadójuk vezessék, hanem szó szerint uralják a piacot. Ez a tendencia aztán minden nagy kiadóra rátelepedett. A rádiócsatornákban megjelent az a jelenség, hogy ha a kiadó fizetett, játszották a promózni kívánt zenét. Ezzel együtt kezdett kiszorulni azok tábora akiknek zenéjét mindenféle pénzek beiktatása nélkül is játszották volna. A pénz nagy úr, és ez a biznisz nem művészet, hanem ipar. Ez a mottó teret nyert magának. A sok jó zene mellett megjelentek az egynyári slágerek is, a szakma kettévált. Gagyi vs. Jó. Egyúttal a háttérben megalakult egy olyan szerveződés aminek célja az volt, hogy az összes pénz ami ebből az iparágból bejöhet, egy helyre vándoroljon. 2003-ban már érezni lehetett az mp3 jövőbeli hatásait, onnantól mindenki úgy számolt, hogy a hanglemezkiadásnak klasszikus értelemben vége, ezért bevetették a Megasztár effektet. Könnyen feledhető egyszerű embereket rövid időre sztárrá avatunk, ez jót tesz a hanglemez iparnak, jót tesz a tv csatornának, jót tesz a menedzsereknek. Ők már akkor tudták, hogy ezzel kinyírják a magyar popzenészeket. A Megasztárt nem zenészek alkották, a műsor tulajdonosa Az Interaktiv Kft. volt, melynek alapítói Sváby András és Kereszty Gábor tévés szakemberek voltak. Ezek az emberek alapvetően nem a művészetet vették alapul, hanem a profitot. Miután az Interaktiv dolgozói elvégezték a piackutatásokat, beszéltek a megfelelő emberekkel, beindult a gépezet. És lásd, a kényszer nagy úr, a kiadóknak kellett a profit, ezért belementek a játékba. A kiadókban dolgozó szakemberek már tudták, hogy a popzenei biznisznek annyi, hacsak nem ugranak fejest a TV2 tavába. És ezért gyakorlatilag mindent beáldoztak. Te mit tettél volna a helyükben? Ők az egyszerűbb utat választották. Ebben az esetben az egyszerűbb út nagyon jó volt a pénzkeresés felé, de nagyon rossz volt a valódi zenészek számára, mert az amúgy is szűk lehetőségeik tovább csökkentek.
  A helyzet magával hozta azt, hogy a hanglemezkiadók szimbiózisba kerültek a műsor gyártóival. A műsornak a nézettség a lényeg, a kiadóknak a minél nagyobb lemezeladás. Így a kiadóknak is nagy beleszólása lett abba, hogy kik nyerjék meg, kik jussanak tovább az egyes műsorokban, és a csatornának is érdeke volt, hogy olyan előadó lépjen tovább akiről lehet cikkezni, akiről lehet további műsorokat gyártani, mert ez hozza a pénzt. A fontos az volt, hogy az előadó irányítható legyen, szeresse a sztárvilág csillogását és mindenre képes legyen.
  Aki azt mondja, hogy ezek a műsorok nem előre megtervezettek, az ennél nagyobbat nem is tévedhetne. Ennélfogva a zsűri sem azért kapja a pénzét, hogy a maga véleményét érvényesítse. Természetesen száz százalékos kontroll nem létezik, és van természetes szelekció is, de elég csak az események felét  irányítani, onnantól nagy veszteség nem érheti a háttérben maradó pénzembereket. A Megasztár egykori manipulációs módszereiről már írtam pár évvel ezelőtt, most már csak a vak nem látja ezeket. Elég ha csak a Zámbó fiúra gondolunk az X-faktorból.
  Tehát 2003 megalapozta a klasszikus értelemben vett magyar könnyűzene haldoklását. Ami akkor működni kezdett, ma már tökélyre van fejlesztve. Aki összeesküvés elméletekbe bonyolódik, annak el kell árulnom, hogy a rendszer magától sodródott erre a szintre, nem egy emberen múlt, hogy ez lett a sorsa a piacnak. Ettől függetlenül az a réteg, aki sok pénzt keres ezzel, az még mindig egy nagyon szűk réteg. Két kezemen és néhány lábujjamon meg tudom számolni azok számát akik ebből hatalmas profitot termelnek, de féltucat cég van ami a morzsákból is nagyon jól megél. Ami pedig a morzsából megmarad, na az azoknak a zenészeknek marad akik továbbra is a zeneközpontúság mellett tartanak ki a profit helyett.
  Ma 2013-ban a helyzet odáig fajult, hogy már az állami tv is a profit és a nézettség érdekében dönt. Az ő szempontjukból ez egy jó döntés, zenei oldalról borzalmas.  Az idei Eurovíziós dalfesztivál magyar zsűrizése, A Dal, hagyott némi kívánnivalót maga után. Kezdjük ott, hogy a zsűrizés elvileg a dalok zsűrizése volt, nem az előadóké. A műsor mégis hemzseg a Megasztáros, Voice-os, X- faktoros énekesektől. Nehezen hiszem, hogy csak az ő dalaik lennének ilyen jók. Nem mellesleg a legtöbb dalra jellemző az instant hatás. Ha csak egyszer hallgatod meg, fél év múlva nem fog eszedbe jutni újra a dallama és nem akarsz mindenáron rákeresni majd a neten. Ezek profin összerakott zenék, de az égvilágon semmi nincs bennük. Tudom, mindig akad valaki akinek ezek jönnek be, de ők azok akik nem tudják, ki az a másik 170 előadó akik közül sokuk dala péppé verte volna az egész mezőnyt, ha bejutott volna.
  Számomra gondot jelentett, hogy nem hozták nyilvánosságra azoknak a szerzőknek a listáját akik éppen nem jutottak be. Így amikor az első harmincból kiestek páran, nem lehetett tudni, ki lesz valójában aki a helyére lép, mert ez bemondás alapján történt. Itt nem feltételezem azt, hogy manipuláció történt volna, de ez mindenképpen a megfelelő kommunikáció hiánya.
  A zenei rendszert ma a politika is formálja áttételesen. Nem titok, hogy a Class FM azért maradt fent, mert rengeteg Fideszes érdekeltségű reklámot nyomat. Nincs is ezzel gond, de őszintén szólva baromira elszomorító tény, hogy Szever Pali aki vén motoros a szakmában, gyakorlatilag egy biorobot lett a rádió  zenei igazgatói titulusában. Ma a Class kínálata tényleg a tévéből jövő sztárocskák kínálatából áll, ezzel letudják a kötelező magyar zenei 40 százalékot, a többi dal külföldi előadótól származik, vagy agyonismételt évtizedes magyar zenék mennek. Ez azt eredményezi, hogy a játszások után járó jogdíjak hatalmas része külföldi előadók zsebébe vándorol, vagy olyanok pénztárcájába, akik lassan már járóbottal se tudnak eljutni a bankba, hogy felvegyék a jogdíjat. Így csökken a magyar pénz mennyisége a könnyűzenei szegmensben. A Class vezetősége pedig élve azzal a lehetőséggel, hogy még egy darabig megvan a hátszél, azt csinálnak és úgy, ahogyan azt akarják. Értem én, hogy ez üzlet, de pár emberen kívül nem a Magyarnak az biztos.
  Mára a zenei tv csatornák is kibújtak a jogdíjfizetés terhe alól. Semmi mást nem tettek, csak külföldre települtek és onnan szórják a magyar adást. Magyarán a zenész nem kap semmit a játszások után. A FilmJUS amúgyis csak állami tévék után fizet jogdíjat, ahol borzasztó ritkán adnak le klipeket, vagy komplett zenéket. Egy nagyon fontos pozitív változás azonban történt végre. Az Artisjusnál végre nyugdíjazta magát Bródy János, ez látszik is a jogvédő iroda modernizációján is. Személy szerint erre a változtatásra erősen megérett a komplett hanglemezkiadói tevékenységet ellátó zenei igazgatók többsége is. Nagyon nagy félreértésnek gondolom azt a kiadói hozzáállást, hogy a a trendeket követik kizárólag, mindig a külföldi divatra alapoznak, mert az beválik Magyarországon is. Ez a hozzáállás vezetett odáig, hogy ma minden kiadóban az eladható termék a lényeg, nem a minőség. Sokan arra alapozzák ezt, hogy kimutatások alapján ez kell a népnek. Tévedésnek gondolom, hogy ezért ki kell iktatni a minőségi dalokat készítő, de nem celeb hozzáállást követő előadókat.
  Ezek után milyen alternatívája lehet egy mai együttesnek, ha nem szerepelt tehetségkutatóban és nem az a megalkuvó típus? Néhány szólóban dolgozó zenész számára a külföld jelenti a megoldást. Ezek a stúdiósok, vagy kisebb team cégek külföld felé kacsintgatnak. A magyar zenész jó zenész, ezt rögtön le kell szögeznem, sokan abban látják a nemzetközi kudarcainkat, hogy ratyik vagyunk, de ez tévedés. A jobb zenészek, vagy a trendeket megalkuvás nélkül meglovagolók, ha tehetik külföldre dolgoznak. Megszámlálhatatlan olyan előadó van, akiknek a zenéjét te kedves olvasó extázisban hallgatod, és lövésed nincs róla, hogy azt magyarok csinálták, mert az előadó külföldi, vagy mert bérmunkába dolgoztak magyarjaink.
  A jelenlegi helyzet tehát azt körvonalazza fel, hogy a jövő vagy a külföld, vagy aki ezt nem teheti meg, annak a megalkuvás. Mindenki más feladja a szakmát és elmegy tetőfedőnek, ácsnak, vagy programozónak, mert a zene számukra az örömről szólt, nem a pénzről. A kettő együtt jó dolog, de teret nem kapnak ebben az országban.
A pénzemberek és a kiadóknál dolgozók felelőssége az lenne, hogy a helyére tegyék azt a káoszt ami itt van. De ez szinte lehetetlen, mert a profit soha nem a művészetről szól. Ezért csak annyit javasolnék nekik, hogy legközelebb ne csak szólóénekeseknek adjanak lehetőséget, hanem komplett zenekaroknak is. Így legalább dobnának egy kis csontot a kutyáknak.


Freddy ugatott.

5 komment

2013.01.09. 15:41 A zenész

Eurovízió újratöltve

Címkék: dalfesztivál Radics Gigi Eurovízió 2013 Galambos Dorina Kerozin

A_DAL_1.jpg.jpg2013 Január 14 –én 19 órakor kerül megrendezésre az MTVA lebonyolításában  A DAL 2013 Eurovíziós Dalválasztó Show . A Helyszínen lévő buli ugyan zártkörű, de ez nem is csoda, hiszen szokatlanul sokakat érdekelt a pályázat, összesen 244 darab pályamű érkezett be az MTVA székházába. Egyszóval tömve lesz a Trafiq bár.

Az eseményen derül ki, melyik az a harminc dal, amely továbbjut az elődöntő során. Ennek apropóján kezdtem némi nyomozásba kezdeni, milyen dalokra, előadókra számíthatunk. Keresni kezdtem a benevezett dalokat a youtube-on, de bevallom nem túl sok eredménye volt a kutakodásnak. A rengeteg pályaműhöz képest főleg azokat találtam meg, amelyeket eleve megtalálhatunk a rendezvény facebook oldalán is. Itt viszont belehallgathattam néhány pályaműbe. Lelki szemeimmel  ott ültem a zsűriben és kialakítottam a véleményem a dalokkal kapcsolatban.  Érdekes mód arra jutottam, hogy pont az ismert zenészek és előadók hoztak átlagon aluli színvonalat, míg a periférián lévő művészek legalább megpróbáltak valami mást csinálni. Félreértés ne essék, a popszakmában dolgozó zenészek is minőségi munkával álltak elő, de magamból kiindulva ezeknek a daloknak a többsége olyan, mint amikor leülök, mert csinálnom kell egy zenét, de tudnám, hogy minek? Jól szól, mert benne van az évtizedes rutin, de aztán ennyi.  Nagyon jó mérvadó ilyenkor az, hogy ha meghallgatsz egy zenét egyszer, vajon két hónap múlva is emlékezni fogsz-e a dallamára, vagy a hangulatára? Ha nem, az azt jelenti, hogy a dal egy jól megkomponált profi tömegcikk, de dobható és belesimul a háttérbe. Sajnos a többsége ilyen

Végül arra jutottam, hogy egyébként teljesen mindegy mit is mondok, hiszen ahány ember annyi ízlés. Nem árulok zsákbamacskát, mi is leadtuk a magunk pályázatát. És bármennyire is a gyermekünknek érezzük a dalt, valakinek egész biztosan pont ez nem fog tetszeni.

Végszóként, akárki is fog győzedelmeskedni majd, ennek a fesztiválnak nem az a lényege, hogy komolyan vegyük, hanem az, hogy élvezzük, mert ez egy show, amiben jó közreműködni, akkor is, ha néha olyanok nyerik a külföldi döntőt, akikre a fejünket fogjuk normális esetben.

Néhány beérkezett pályamű:

Szólj hozzá!

2012.12.02. 00:36 A zenész

Igaz sztorik - Kapcsolatom Aminával

Címkék: celeb zaklató zeneszerzés alekosz Malakona Amina Bulvár

Drága olvasóim! Na EZT A SZTORIT OSSZÁTOK, ha egyszerre akartok röhögni és sírni, mert ez baromira humoros és szánalmas egyben. Hosszú lesz.aminaen.jpg

Történt egy szép napon, vidáman dolgoztam egy új dalunkon, amikor megcsörrent a telefon. Nézem, nézem, számjelzés nélküli. Alapból nem veszek fel ilyen számot, most se tettem, ám a vonal túlsó felén lévő úriember nem adta fel. Miután harmadjára is megcsörgetett, gondoltam nem növesztem rá a kezeit a telefonra, hát felvettem.

-          Ü ü üdvözlöm,  é én Gipsz Béla vagyok Szo Szombathelyről és az Aminát keresem!

Néztem ki a fejemből, mint Győzike ítélethirdetés előtt, de úgy gondoltam, bizonyosan téves lesz a hívás. Meg is említettem ezt a vonal túlvégén lévőnek, de ő váltig állította, hogy nem, mert ezt a számot kapta a boszorkányszövetség elnökétől, és hogy egyszer már beszélt ezen a számon valakivel, aki azt mondta, hogy Amina nem ér rá. Na, ekkor kezdett tágulni a pupillám, de kíváncsivá tett mi is ez az egész. Tudtommal nem vagyok boszorkány, előtte még csak nem is hallottam erről,  a telefonszámom több éves, így hát rákérdeztem.

-          Miért keresi az Aminát?

-          A azért keresem, me mert érdekelnek a spirituális dolgok és mindenképp találkozni akarok vele.

Jóindulatú akartam lenni, s naívan azt gondoltam Amina egy boszorkány, vagy ezotériával foglalkozó személy. Elmondtam neki, hogy Aminát nem ismerem, de van egy nagyon kedves angyallátó ismerősöm, ő talán tud segíteni a problémáján. Ő megköszönte a segítségem én pedig odaadtam az angyallátó számát. Szegény ismerősöm azóta is emleget. Megkérdeztem a fószertől, végülis ki ez az Amina? És ő válaszolt. Na ekkor kezdtem úgy érezni, hogy kínos témába nyúltam. Megcsíptem magam, hogy ébren vagyok e, de sajnos nem álmodtam. Amina ugyanis nem boszorkány, hanem egy Malakona Amina nevű félistennő és fotómodell egyben. Ekkor jöttem rá, hogy kivel is beszélgetek a vonal túlvégén. Egy kreténnel. A fazon konkrétan közelebbről szeretett volna vele megismerkedni. Végülis? Ízlése legalább van. Na de könyörgöm? Hogy jön ide az ezotéria?

Angyallátó ismerősöm egy nap felhívott, hogy „Te küldted rám azt az elmebeteg idiótát, aki szerelmi kötést akart csinálni valami Amidala nevű lánnyal?”  Együtt röhögtünk a dolgon, miközben sűrű bocsánatkéréseket eszközöltem az angyallátó lány felé.

A sztori itt akár véget is érhetne, de nem. Ezután a kis szösszenet után naponta hívott az ürge, hajnali háromkor is, míg végül sikoltva tiltottam le az összes ismeretlen hívás kijelzését. Eltelt úgy egy hónap, gondoltam most már nyugalmam lesz. Úgy éreztem magam mint a Tom és Jerry-ben a macska aki jóízűen szundítana, ha hagynák. Feloldottam a telefont és öt percre rá találjátok ki, ki hívott? Amikor meghallottam a hangját a szemeim kb. úgy kezdtek el rángatózni, mint a Motkánynak a Jégkorszakból, de végighallgattam mit akar.

-          Ü ü üdvözlöm, hi hi hívtam önt többször is, de nem volt elérhető, megtudta már, hogy hol van az Amina?

Kész, ezt nem hiszem el,  kínomban hangosan röhögtem, miközben ezt mondtam neki:

-          Ne ne nem tudom, hogy hol az Amina, de ha tu tu tudnám, akkor valószínűleg az ágyamban lenne és döngölném, amíg végelgyengülésben el nem sorvadnék. Könyörgöm, értse már meg, én zeneszerző vagyok, itt lakok Érden és baromira nem ismerem az Aminát!

-          Ó, Maga érdi? Akkor maga ismeri Alekoszt! Vele is szeretnék megismerkedni, mert egy nagyon szimpatikus okos fiatalembernek tartom!

Ez ütött. Tátva maradt a szám. Egy pillanatra elgondolkoztam, Kiszúrjak e Alekosszal, hogy megadom a számát ennek az elmeroggyantnak, de végül letettem róla. Meredten magam elé tekintve csak annyit bírtam kibökni, hogy tényleg ismerem Alekoszt.

-          E ez fantasztikus, megadná a számát?

  Maradék erőmmel összeszedtem magam és finoman az értésére adtam, hogy ne hívjon többet, mert tudok nagyon morcos is lenni. Eztán letettem a telefont és azon melegében újra aktiváltam a hívásszűrést! Úgy három hónappal később egy factory resetet kellett végrehajtanom az androidom oprendszerén. Találjátok ki, ki hívott elsőnek?

  Amióta ez megtörtént, egy bútorlapos ismerősömhöz csak így köszönök:" Szia, kérek egy L L aminált lapot" Ezek után most már valaki tényleg megadhatná nekem az Amina számát, kárpótlásként azért, mert a gyönyörű teste miatt zaklatás áldozata lettem. Azóta is gondolkozom, bárcsak ő zaklatna!

Egy igaz sztori Gyuricza Ferenc-től (The Mask együttes)

3 komment

2011.04.09. 02:39 A zenész

Ebben az országban mindent szabad!

Címkék: rendőr kulcs rablás arany betörés löszfal

Eme történet aktualitása egy héttel ezelőtt volt, amikor párommal úgy döntöttünk, átruccanunk párom testvéréhez Dunaújvárosba. 10 körül elindultunk, aztán jót beszélgettünk, és nekiálltunk főzni. Jobban mondva Zsuzsa állt neki, mi meg néztük.

Már majdnem kész volt minden étel amikor hívást kaptam az androidos telefonomra. Felvettem, de nem szólt bele senki. Igazából semmi sem hallatszott. Letettem. Ez több alkalommal is megismétlődött, mire ráébredtem, hogy az Android úgy sz.. ahogy van. Tipikus szoftverhalál. A telefonszám ugyanakkor kijelzett, így párom telefonjáról visszahívtam a számot. Legnagyobb megdöbbenésemre a szomszédunk szólt bele a telefonba, akivel még jól megismerkedni sem tudtam, tekintve, hogy kéthetente ha járnak a nyaralójuknál akkor sokat mondok. Telefonszámot meg végképp nem cseréltünk. Még meglepődni sem tudtam, de már elkezdte mondani, hogy betörtek a házamba, és a rendőrök már helyszinelnek.

Mondanom se kell, egy pillanat alatt felment bennem az adrenalinszint. Lelki szemeimmel már láttam az összes eltűnt stúdiófelszerelésem üres helyét a szobában. Ennyit az ebédről. Azonnal kocsiba ültünk, és 10 perc alatt Kulcsra értünk.

A háznál már vártak bennünket, két nagyon kedves polgárőr és rokonszenves rendőr vette kezelésbe az ügyet. Amikor megláttam mi tűnt el, fellélegeztem. Szinte semmi. A szomszéd hölgy zajt hallott és felgyalogolt a mi házunk magasságáig. Tekintve, hogy egy 15 méteres domb tetején van a házunk, ez nem lehetett könnyű, de megtette. Egy rövid, vagy félhosszú hajú férfi lépett ki az ajtónkon, és egy kutya várta a házon kívül. Amikor a férfi meglátta, hogy lebukott, köszönt a szomszédnak, majd azzal a lendülettel ledobott mindent, és lelépett a kutyájával együtt.

A helyszínelésnél derült ki, hogy mit is akart magával vinni. Elég morbid. Egy pár Shell alakú aranyfülbevaló és egy bozótvágó kés alakú fülbevalópáron kívül el akarta vinni a tusfürdőink, a fogkefénk, sőt még a szennyesben lévő pólóm és nadrágom is bepakolta a zsákba. Ezen kívül magával ragadott egy ezer éves Tesco-s kihúzható TV antennát is. Miután rablónk felfogta, hogy ez nem túl nagy fogás, szépen összekarcolta a Számítógépes monitoraim,  az egyiket kirángatta a helyéből, mindezt úgy, hogy szakadt a vezeték, a számítógép háza meghajlott.

Hatalmas szerencsénkre csak a fülbevalókat és némi készpénzt tudott elvinni az idióta baromállatja, meg a hátitáskám, amiről azt hitte nagy érték lehet benne, mert tele volt a zenei alkotásaim mentett munka DVD-ivel. Ez utóbbiról legalább van biztonsági másolatom.

Rettenetesen haragszom erre a mocsodék utolsó szarszemű gennyládára. Ha rajtakaptam volna, lehet, hogy nagyon kapott volna. Így is van elég bajunk, ez meg belerondít az amúgy sem fényes jövőképbe. Van olyan nap amikor zsíroskenyeret eszünk teával, mert másra nem futja, de ezt az ilyen utolsó mocskok ezt nem tudhatják. Csak azt látja, hogy tel van a lakás technikai cuccal, akkor biztos jól megy a parasztnak. Arra nem gondol, hogy egy élet munkája van benne.

Közel fél éve élünk itt. Arra már nem volt lehetőség, hogy védetté tegyük a házat, mert az előző ház eladásán 1.5 millát buktunk, csak azért, hogy szabaduljunk a hiteltől. Della nyista.  Nem azért, hogy sírjon a szám, de ez már vérforraló. Ebben az országban mindent szabad.

Szólj hozzá!

2011.04.09. 02:37 A zenész

Alekosz a Villa királya

Címkék: világ való alekosz

Nem vagyok egy nagy mobil guru, de remélhetően meg tudom írni ezt a miniblogot telefonon keresztül is. Jelenleg épp nagyfokú unalomba hajló fetrengés közepén járok, mivel nem otthon tartózkodom éppen, hanem szüleimnél Érden. Jó anyám hűséges nézője a Való Világnak, és megérkezésemkor is éppen az szólt ezerrel a tv-ből. Amint frissen érkezve fáradtan megpihentem a kanapén, mit ad isten, éppen Alekosz virított vissza rám egy bulvárlap címlapjáról. És nahát! Kedvenc hírportálomon is az ő orcáját látom. Így jött a kényszeres ötlet, hogy írjak pár sort erről az emberről, akit személyesen is ismerek.
Magát a műsort nem nézem, és ha vasvillával kergetnének se lennék hajlandó rá, de a neten, újságokban követem az eseményeket. Kap Alekosz hideget, meleget, de ő maga sem hagy senkit hidegen. És ez az ő szempontjából jó, hisz esélye ezáltal jóval nagyobb, mint a többieknek.
De milyen ember valójában Alex? Akármilyen ember is, elég szomorú, hogy az interneten nincs elég értelmes hozzászólás. Sok olyan akad amely leírja a Villabeli eseményeket, és olyan is ahogy egy "transzvesztIca" testére kopírozzák a fejét és fikázzák mindenféle értelem nélkül. Ez az írás sem feltétlenül lesz minőségi, lehet értelmetlen is, de legalább be fogom tartani azt a szabályt, hogy "No fika!"

Lehet, a legtöbb olvasó csalódni fog, mert Alex pont olyan amilyennek leírják. Görcsösen keresi a megfelelő nőt, próbálja megtalálni az igazit, de ha nem jön össze valami valakivel, soha nem adja fel és keres tovább. Emlékszem egyszer csak azért vett egy benzinfaló használt BMW-t, hogy talán így több csaj mozdul rá. A gond a kölönleges kisugárzásával van, ami nagyon egyedi, de számára egyáltalán nem előnyös. Bizonyos értelemben egyfajta energiavámpír, de ugyanakkor egyáltalán nem rossz ember. Talán ez a fura stílus ami taszítja a nőket tőle. Abban az időben mikor együtt lógtam vele, ajánlottam neki egy társkereső oldalt, ahol én is megtaláltam akkori páromat, de nem tetszett neki az ötlet. Azt mondta, csak a korlátoltak, szellemi, testi sérültek ismerkednek a neten. Tudta, hogy mit mond, ezzel rám is célzott. Nem haragudtam meg rá, hisz bár komoly stílusban mondta, tudtam, nem komolyan mondja. Azt vettem észre, szeret fura stílusban mondani valamit, hogy kielemezze a másik reakcióját, mintegy ezzel szórakoztatva magát. Hosszú távon zavart ez a jelenség.
Amikor egy kedves barátomon keresztül megismertem Alekoszt, már akkor is látszott fura temperamentuma. Szülei kocsmájában játszott kedvenc Roland szintijén a helyi közönségnek, és énekével kísérte a dalokat. Charlie volt a kedvence. Bizony máskor is előfordult,hogy kissé berúgott.  Ilyenkor lételemében érezte magát és játszott aztán mindent. Rosszabb ember nem lett tőle, de kimondom őszintén nem szeretem a részeg embereket. Sokszor próbált rávenni, hogy igyak vele és amikor már túl sokat ittam és nem akartam, besértődött. Ha én azt mondom, hogy elég akkor elég.
Baráti kapcsolatunk ledegradálódása ismerősi szintűvé leginkább az én döntésem volt. Sokat találkoztunk, de ez a kapcsolattartás nem erősítette a barátságunk, mivel ő nőzni akart, és jól érezni magát amit sokszor csak piával oldhatott meg. Nekem pia nem kellett, barátnőm meg volt, így aztán ez a kényszeres cselekvés nem jött be nekem.
Mindezektől függetlenül azt vallom, hogy Alekosz alapvetően jó ember, de nehéz eset. A legbelső vívódását, hogy az élet szar, egykor a piával oltotta, és csak kevesek láthatták a legbelső gondolatait, miszerint ő is tudja, hogy milyen ember, és nem akar mást, csak hogy legyen valaki aki elfogadja őt olyannak, amilyen. Én egykori barátjaként megpróbáltam. Nem sikerült teljesen. Innen kívánom neki, hogy találja meg a boldogságát, nyerje meg a főnyereményt és szerezzen egy bomba nőt magának, mert ő valóban az akinek látszik a sok kamuarc között a villában!

Szólj hozzá!

2011.04.09. 02:34 A zenész

Történetünk a rákbetegségről

Címkék: betegség rák egészség boldogság gyógyulás kemoterápia

Ezt a történetet egy barátom osztotta meg velem, és mivel nem láttam benne letargiát, szomorúságot, úgy gondoltam mindenképpen meg kell osszam ezt a több évvel ezelőtti történetet, barátom beleegyezésével. Ezt tehát ő írta, én csak a publikáló vagyok.

Íme:

Ezt a történetet azért olvashatod el, mert úgy éreztem le kell írjam mindazt amit átéltünk ezzel a betegséggel kapcsolatban. Ez a történet rólam és a páromról szól. Ismeretlenül írom ugyan, de igaz történet, és érdemes elolvasni elejétől a végéig, hogy aki hasonló helyzetbe kerül, az okulni tudjon belőle, esetleg jót nevetni, mert a jó közérzet nagyon fontos, és én igyekszem némiképpen poénosan leírni az egész esetet.

Gábor vagyok. Körülbelül lassan három éve vagyok együtt a párommal Edinávalval. Az életünk elég keszekuszán alakult, mert a párom túl volt egy rosszul sikerült házasságon, és az előző élettársa otthagyta őt 7 év után. A ház amiben élt félig az élettársáé volt. Amikor én képbe kerültem, elég tetemes hitelt kellett felvennünk azért, hogy az élettársát kifizessük és többé kevésbé úgy éljünk ahogy mindig is szeretünk volna. Ráadásul előző házasságából fentmaradt egy adósság, melyhez nekünk ugyan semmi közünk nem volt, de a bank szerint közösen nyitották meg a számlaszámot Edinával. Az adósság is a nyakunkba került, ugyanis a volt férje  nem egy szerencsés típus, vidéken úgy kell munkahely után vadászni, mintha minimum gladiátor lennél. Ő pedig tényleg vidéken lakott, mikor először odamentünk, azt hittem, a szántóföldön lakik.  A hitelt is csak úgy tudtuk felvenni, hogy előbb a meglévőt adósságot kellett kifizetni.  Mi pedig kifizettük. A lényeg, hogy nem volt könnyű időszak, úgy rohangáltunk jobbra-balra, mintha a hátunk mögött egy vagon homokos akart volna megfarkalni minket.

Közben úgy alakult, hogy a generált világválság minket is elért. A céget ahol dolgoztam a tulajdonos eladta, és az új tulajnak én már nem kellettem. Na félre ne értsék, az előzőnek sem én kellettem, csak jó munkaerő voltam. Szerencsére volt egyéb bevételi forrásunk, mivel weboldalak készítésével némi pénzre tettünk szert, de ez valójában édeskevés volt a megélhetéshez.

Sajnálatos módon a párom felmondott az ő munkahelyén, mivel az állás olyan gürcöléssel járt ami egyáltalán nem nevezhető női munkának. 30-40 kilós bútorok, gépek cipelése legalábbis nem számít annak. Szegénykém néha úgy jött haza mintha a Bri.........re összes dolgozója keresztül ment volna rajta. Basszus, most jut eszembe, mi van ha tényleg? A döntés azonban azért adta magát, mert a munkaerő létszámát lecsökkentették, és a pénzt is kissebb összegben szabták meg.  A párom erre berágott, és hangos "A franciák feldughatják" ordítással utalt arra, hogy a külföldi igazgatók mit is kezdjenek a frissen érkezett Gardena locsolócsövekkel. Ezért a pénzért már nem lett volna értelme dolgozni, ezért úgy döntött, keres másik munkahelyet. Elment a munkanélküli központba. Közel öt órás várakozás után sikerült is elintézni minden papírmunkát. Két hónap után, mire végre talált volna munkát, beütött a krahh.

Az egész mindössze annyival kezdődött, hogy a párom fáradékony lett. Úgy gondoltuk, talán némi vitaminhiány okozza, ezért vettünk egy Eurovit- vitamintabletta csomagot, és elkezdte szedni. Ettől a pillanattól minden rosszabbra fordult. Előjöttek az emésztési zavarok, a párom nem volt képes "eregetni", és a vécézés is egyre problémásabb volt. A hasfalon belül folyamatos hangzavar volt, néha össze is kevertem a szomszédos tóból jövő békák hangjával. Párom egyre inkább kezdett felpuffadni. Ekkor még jól el is szórakoztunk a dolgon, azzal poénkodtunk, hogy reggel mire felkelek, az asszony a plafon alatt fog lebegni. Még nem gondoltuk, hogy nagy baj lenne, de az Eurovit- tablettát kezdtük okolni, ezért Edina nem szedte többet. Viszont úgy éreztük, talán egy puffadásgátló tabletta megoldja a gondot. Átmenetileg jobb lett a helyzet, és a plafon alatti lebegés sem vált valóra, de ez az állapot csak pár napig tartott. Elmentünk hát a körzeti orvoshoz. Hozzáteszem az eredeti körzeti orvosa abban a községben volt ahol évekkel ezelőtt lakott, ezért átirattuk magunk Érdre. Az orvos további vizsgálatok céljából elküldött minket az érdi sebészetre, hogy megtörténjen a kivizsgálás. Persze elmentünk, de ott az orvos közölte velünk, hogy már besokallt attól, hogy ha valakinek valamilyen bélproblémája akad akkor rögtön a sebészetre küldi a körzeti orvos a pácienst. A sebész tulajdonképpen semmilyen vizsgálatot nem végzett, de kiírt minket egy ultrahangos vizsgálatra. Az ultrahangot Érden csak jelentős várakozási idő ellenében végezték volna, ezért átirányítottak minket ambulánsként a budai Szent Imre kórházba, ahol végül az ultrahangot el is végezték. Több órás várakozás után megtörtént a vizsgálat, és bár nem derült ki semmi, csak annyira tudtak gyanakodni, hogy fent áll a Chrone-betegség gyanúja. Röntgen vizsgálatot nem végeztek, de mint az utólag kiderült, jelentősen javította volna a helyzetünk és a diagnózis felállítását, ha ez megtörtént volna. Mivel fent állt a gyanú ezért átirányítottak minket a Sote I. számú belgyógyászati klinikájára. Mindezekkel a papírokkal elmentünk a körzeti orvosunkhoz, aki jóváhagyta, hogy odamenjünk, és adott beutaló papírt. Mivel nem tudtunk semmit, ezért megkerestük interneten a klinika weboldalát, és az ottani információk alapján úgy tűnt időpontot kell kérni a vizsgálat elkezdéséhez. Egy keddi napra kaptuk a vizsgálatot. körülbelül 6 nappal előtte. Amíg vártuk a kezelés időpontját, teljes bizonytalanságban voltunk, ugyanis elolvastuk, mit írnak a Crone betegségről. Ettől a pillanattól kezdve egyre feszültebben vártuk a vizsgálat idejét, ugyanis a betegségről kiderült, hogy elég kellemetlen, gyógyíthatatlan, és bár lehet vele élni, de mindig ott lesz a hétköznapjainkban. Azt hiszem a legjobb tanács amit adhatok azoknak akik hasonló bizonytalanságban vannak és olvassák ezeket a sorokat, hogy ne rágódjanak a dolgokon. Ezeknek a betegségeknek érdemes utána járni, de nagy létfontosságot nem szabad biztosítani az életünkben, mert csak a felesleges agyalás jut a hétköznapokra, és elveszíthetjük a kiegyensúlyozottságunk. Midig törekedni kell a pozitív gondolatok alkalmazására.

Bár ráhangoltuk magunk a pozitív gondolatokra, de párom szombatra olyan állapotba került ami már nem tűrt halasztást. Ugyan jól érezte magát, de a teste már annyira felfúvódott, hogy a szívét nyomta a gáz. Hát ez elég gáz. Elmentünk az ügyeletes orvoshoz, aki valahogy egyből tudta mi is folyik valójában. Az első mondatai azok voltak, hogy ez nem tűr halasztást, nagyon veszélyes, és azonnal menni kell a János kórházba. Azt mi is gondoltuk, hogy gond van, de még mindig nem éreztük túl súlyosnak a problémát. Mindenesetre bementünk a Jánosba. Az eset poénos része, hogy miközben vártunk, a doktornő ránk tekintett, és megkérdezte tőlem: "Ön a beteg?" Nos ennyire nem látszott a páromon, hogy beteg lenne. A tünetek alapján azonban rögtön elkezdték a kivizsgálást. Még aznap átesett egy nőgyógyászati, ultrahangos, labor, és röntgen vizsgálaton. Közölték vele, hogy jobb ha bent marad. Én este így váltam el tőle.

Másnap reggel bementem a kórházba, és meglepő látvány fogadott. Mint utóbb kiderült este mennie kellett még egy röntgen vizsgálatra, mert az orvosok ultrahang alapján nem tudták felállítani a pontos diagnózist és az előző röntgennél találtak valamit, de nem tudták mi az. Érdemes tudni, hogy bélproblémák esetén a leghatékonyabb gyors választ a röntgen vizsgálat adja. Nyilván nem helyettesít egy CT-t, de ha gyorsan kell aránylag megbízható infó akkor a röntgen jó lehet a bélrendszer feltérképezésére.

Mint kiderült, a párom bélelzáródásban szenvedett. Valami elzárta a vastagbél kezdődő szakaszát, szó sem volt Chrone-betegségről. Mindezt egy egyszerű röntgennel állapították meg, amit egyébként már rögtön Érden is meg lehetett volna tenni. Egy ilyen elzáródás nagyon veszélyes, mert roncsolódik a bélfal, ki is szakadhat, az abból fakadó fertőzéstől az illető el is halálozhat. Edina reggelre nagyon rossz állapotba került, legyengült, hányt. Mivel előtte való nap mindent elolvastam amit csak tudtam, még egy olyan orvosi cikket is találtam ami a róka koma szaga esetén következtetni enged a betegség stádiumára. Amikor a párom az orrom előtt dobott egy rókát, már tudtam, hogy ez komoly, csak azt nem, mennyire. Mire felocsúdhattunk volna, Edina orvosa, K. doktor közölte, hogy valószínűleg műtét lesz belőle. Kb. negyed!!! óra múlva már tolták is a kaszabolásra.

A műtét két órás volt. Kivártam, de elég felszült voltam, mert nem tudtam mi várhat ránk.  Annyi cigit szívhattam el, hogy a fölöttem lévő ablaknál fekvő betegek még örültek is, hogy nem kell kimenniük a hidegbe elszívni egy cigarettát, füstöt így is lehet nyelni. A műtét végeztével a páromat a megfigyelőbe tolták, de szerencsére a körülményekhez képest egészen jól volt. Miután beszéltem az orvossal, én már nem voltam olyan jól. A doktor félrehívott, leültünk és elmondta mit talált a műtét során. A vékonybél végső és a vastagbél kezdődő szakaszán egy elzáródást talált, amely nagy valószínűséggel daganat. Az orvos megemlítette, hogy azok alapján amit ő látott, ő rosszindulatúra gondol. A szövettani vizsgálat majd eldönti. Az orvos említette, hogy nem talált áttétet a májra, egyéb szervekre, de ki kellett szednie pár nyirokcsomót, hogy biztosra menjen, és egy kb. 40 centis szakaszt a bélből. Elmondta, hogy nagyon fontos, hogy ne mondjam el a páromnak, mit talált, mert maga a műtét is rendkívül veszélyes volt, és ennél a műtétnél nagyon fontos az első 48 óra. Ha a párom jól reagál, és látványosan javul, akkor előbb utóbb megtudja úgyis, mi volt az oka a betegségnek, de addig semmiképpen ne említsek neki semmit. Próbáljak minél pozitívabb lenni. Ez a hír sokkhatásként ért, sírva vezettem hazáig, alig láttam az M7-esen, a tükörből is csak a mögöttem cikázó anyázó autósokat véltem felfedezni, ahogy az öklüket rázzák a 65 ös tempómra.  Aztán otthon összeszedtem magam. Utánanéztem a betegségnek, és amit olvastam teljesen megrémisztett. Valós dolgokat olvastam el a betegségről, lehetséges mellékhatásokról, egyéb szövődményekről, és annyit olvastam, hogy túl sok negatív dolog maradt bennem. Azt kell mondjam, el kell ezeket az orvosi adatokat olvasni, de soha ne a legrosszabbra gondoljunk, mert pokollá tehetjük a saját életünket. Egész nap az járt a fejemben, mi van ha áttétes, de mi van ha nem is daganat, csak polip. Feleslegesen járattam az agyam. Tényleg feleslegesen. Ez úgy gondolom kikerülhetetlen, de mindig a legjobb forgatókönyvre gondoljunk ilyenkor, mert ez erőt adhat bármi legyen is a végső diagnózis.

A párom közben látványosan javult, ő ugyanis élni akart, ráadásul fogalma sem volt arról, mi is történt tulajdonképpen. Őt amúgy sem olyan fából faragták akit csak úgy le lehet győzni. Ha furkósbottal ütöttem volna, és izomból ugráltam volna a hasán, akkor se vette volna fel az egész betegséget. Szerencsére beindult a bélműködése, a nővér körpályán mozgott az ágy és az ágytál tisztító között. Edina persze ezt is elpoénkodta, csak annyit mondott nekem amikor látogatni mentem, hogy nem is gondolnánk, hogy az ember még egy kis szarnak is mennyire tud örülni. A megfigyelőből körülbelül 26 óra múltán tolták vissza a sima kórterembe. Ahhoz képest, hogy a műtét utáni szövődményekbe bele is halhatott volna, ez nem rossz eredmény. Én persze rágtam a körmeim folyamatosan, és amikor végre kicsit nyugodtabb állapotba kerültem volna, a kutyánk Zeusz is feladta a kűzdelmet. Sajnos ő is rákos volt, annyi daganat volt rajta, hogy el kellett altatni. Az élet furcsa fintora, hogy mindez egy időben történt a mi esetünkkel. Akkor úgy próbáltam nyugtatgatni magam, hogy neki azért kellett elmennie, hogy a párom éljen.

Kis idő múlva a páromnak feltűnt, hogy én bélcsavarodást mondtam neki, az asszisztens bélelzáródást, a takarítónő meg megfázást, ekkor gyanús lett neki a mellébeszélés. Megkérdezte az orvostól, aki végül őszintén elmondta, hogy mit is talált. A párom aki mindig pozitívan állt hozzá a dologhoz, aki bármit könnyen tudott venni, egy kissé megingott. Szerencsére kibeszéltük a dolgot, és én meg tudtam nyugtatni őt, hogy nem lesz semmi baj. Ez sokat segített, mert fontos volt, hogy beszélgessünk róla.  Az életkedve, a fizikai erőnléte szép lassan visszatért.  Már az sem zavarta, hogy egy hosszú függőleges vágásnyom látszik a hasfalán. Mit számít az? Majd rajzolunk rá vonatsínt, zongorabillentyűt, vagy még két vonalat, ami nyílként lefelé mutat, "Itt van a bejárat".

A műtét utáni kilencedik napon elhagyhatta a kórházat. Megkapta a zárójelentést, amiből kiderült, tényleg egy rosszindulatú daganat volt. Az eddigi reményeinket beárnyékolta a hír. Ismét az internet elé ültünk, és nem győztük keresni a megoldásokat, a várható vizsgálatokat. Megnéztük mi várhat ránk a kemoterápiás kezelés esetén, de mivel nem vagyunk orvosok, ezért mindig a lehető legrosszabb lehetőségeket olvastuk el, és ettől nem lettünk boldogok. Végül rájöttünk, hogy ilyen állapotban nem szabad az interneten ilyeneket olvasni, mert teljesen félrevezet bennünket. Abbahagytuk a netes kutakodást. Jól is tettük, mert azzal, hogy megnéztük mi várhat ránk, folyamatosan a rossz dolgokon járt az agyunk. Utána viszont szinte el is felejtettük az egészet. Az egyetlen dolog ami emlékeztette Edinát a daganatra, az én voltam amikor a tokás fejemre nézett. Egy dologra azért még rászántuk magunkat. Mivel tudat alatt ott motoszkált a sok negatívum ami a kemoterápiával jár, ezért elmentünk egy ismerősünkhöz aki átesett egy kezeléssorozaton. A páromnak nagy erőt adott a beszélgetés, és az ismerős életereje. Van élet a kemó után. Ugyanakkor arra is rájöttünk, hogy erről tovább nincs értelme beszélni. Felfogtuk, hogy ahány ember, annyi kezelés típus létezik.  Az orvosok nem hülyék, tudják ki milyen kezelést kaphat, és pusztán egy ember történetéből nem lehet kikövetkeztetni mi várhat ránk.

Végül eljött a pillanat amikor el kellett mennünk az Margit kórházba az ottani onkológiára. Elég parásak voltunk, mert bennünk volt milyen az a kemoterápia, és rögtön a kihullott haj, hamuszürke bőr, Michael Jackson és a legyengült szervezet jutott az eszünkbe. Azonnal szembetűnt, hogy az orvosok rendkívül barátságosak, ha úgy tetszik jó fejek. El is felejtettünk minden rosszat. A Mi doktorunk B. doktornő volt, aki egy másik doktornővel karöltve azonnal megnyugtatott minket. Bár a műtét az utolsó pillanatban történt, maga a daganat szerencsére nem volt annyira veszélyes. Minden daganatnál ajánlott a kemoterápia, de ez ebben a konkrét esetben csupán megelőzésre van kitalálva. Mivel a párom csupán 33 éves, ezért erős a szervezete, mindenképpen érdemes elvégeznie a kezelést. Ha maradt valami a szervezetében, ez biztosan megöli azt. A kezelés fél éven keresztül kéthetente történik összesen 12 alkalommal, de a szer olyan gyenge, hogy nem lesz hajhullás, szinte semmilyen mellékhatás nem fog jelentkezni, de a hormonháztartás kicsit felborulhat. Ekkor már el is poénkodtuk a dolgot, mert meg is említettük, hogy milyen kár, már azt hittük végre nem kell a páromnak folyamatosan epillálnia magát, kihullik magától.

Maga a kemoterápia tulajdonképpen egy méreg ami a teljes szervezetet rombolja, nem csak a beteg sejteket, de az egészségeseket is. Ezért erős, vagy egyes betegségtípusokra kikevert szerek esetén roncsolódik a hajhagyma, ami a kezelés végeztével természetesen újra kinő.

A párom tehát mázlista volt, mivel a betegsége enyhe lefolyású volt, áttétek nélkül és ennek megfelelően a kemoterápiás kezelés is enyhe lett. Ekkor döbbentünk rá, hogy kár volt feleslegesen aggódni, a lehető legrosszabb hatást nézni. Természetesen utána kell járni minden eshetőségnek, de ésszel kell következtetni, attól hogy tudjuk a lehető legrosszabb verziókat, még egyáltalán nem biztos, hogy az a forgatókönyv fog valóra válni. A kórházban egyébként a legtöbb kezelés alatt álló ember nyugodtan viselte a kemoterápiát. Nem olyan emberek ültek ott akik félredobták az életkedvüket. Bizonyára akadnak ilyenek is, de őket arra kérem, hogy gondolkozzanak pozitívan, mert az emberi agy csodákra képes.

Az egészből a tanulság, hogy bár érdemes mindig utánajárni a dolgoknak, de soha ne a negatív oldalát nézzük az eseményeknek. Mindig hinnünk kell valamiben ami átsegít a bajon. Én aki hiszek istenben de például minden két évben ha egyszer imádkoztam, ebben az időszakban naponta rengeteg alkalommal szóltam, rimánkodtam istenhez, és ez segített nekem, de segített  Edinán is. Igyekeztem őt pozitív dolgokkal, információkkal feltölteni. Magasról teszünk rá, hogy még mindig nincs munkahelyünk, a hitelünk 8 számjegyű, nyakunkon egy majdnem halálos kórság. Pozitív hozzáállásal még a csíráját is elfojtottuk annak a lehetőségnek, hogy ez rátelepedjen az életünkre.

Sok fórumos hozzászólást olvastam az interneten a kórházakról. Egyesek nagyon lehúzták a János kórházat, míg mások dicsérték az ottani orvosokat. Nehéz meghatározni, hogy egy kórház jó e vagy sem, hiszen minden ember máshogy éli meg azt ami vele történik. Nekünk nem igazán voltak negatív tapasztalataink, hacsak a zsúfoltság, vagy a lepusztultság annak számít. Az orvosok, nővérek, ápolók nagy szakértelemmel végezték a munkájukat és minden tőlük telhetőt megtettek a gyógyulás érdekében. A többi már csak rajtunk múlik.

U.I: A neten eltöltött kutakodásból egy dologra jöttünk rá. Mindenki abban hisz amiben akar. De az intravénás C vitamin a legjobb amit te magad megtehetsz. Nyilvánosan az orvosok megköveznek érte, de el kell hinnetek, szétolvastam az egész internetet ezzel kapcsolatban. Angolul, magyarul, németül, orvosi fórumokba belépve arra jutottam, hogy valóban hatásos. De csak a kemo helyett. Mellette nem javallott.

Bár enyhén összeesküvés elmélet jellegű amire jutottam, de sajnos ez látszik a legvalóságosabbnak a c-vitamin kapcsán. Az orvosok tehát részben ezen okok miatt olyan tagadóak:

1. Egyetlen kemoterápiás kezelés elérheti a több százer forintot is. Ezt a gyógyszert a kórház kifizeti, az állam meg a kórházat. Lehet, hogy a metódus máshogy működik, de a lényeg, hogy a gyógyszer gyártója marha jól jár, és a továbbiakban is jól akar járni. Mégis milyen lenne, ha egy olyan alap vitamin, mint a c-vitamin töredékéért meggyógyítaná az embert? Csőd?

2 A másik, hogy a kemo bár nem egy kifinomult megoldás, sok esetben hatásos. Szükséges rossz. Inkább ez, mint egy ilyen célra nem bevizsgált szer. ( A valóságban nagyon is be van vizsgálva)

3. Orvosi tudatlanság. Akad olyan orvos aki nem igazán követi legutóbbi kísérleteket, és lehet, hogy én többet tudok a folyamatról mint ő maga.

4. A jelenlegi rendszer, egészségügyi működési mechanizmus. Ez a rendszer merev, elutasító, olyan mint egy frigid picsa magyarán. Ahhoz, hogy ez a "frigid picsa" tüzes kancává változzon minimum csodának kell történnie.

5. Reformpárti orvosok hiánya. Jelenleg túl kevesen vannak.

6. Jól jellemzi az egészet, hogy ha azt mondod az orvosnak, hogy: " Az interneten olvastam, hogy..." és látod ahogy elmosolyodik cinikusan. Ez pusztán azt árulja el, hogy néhány orvos nem igazán halad a korral.

Szólj hozzá! · 1 trackback

2011.04.09. 02:32 A zenész

Hangkártyák

Címkék: hangtechnika hangkártya zeneszerzés

Mostani irományom a jelenlegi hangkártyapiacot próbálja átfogóan bemutatni a kedves olvasónak. Célom nem igazán a teljes ismertetés, azt nem is lehetne véghezvinni, de igyekszem olyan hangkártyákat felsorolni, melyek végül nagyban segíthetnek a választásban, hogy milyen hangkártyát vásároljunk gépünkbe.
Mindenkinek más célból kell hangkártya, van akinek játékra, van aki szereti a minőséget, a 7.1-es hangzást, akad pedig olyan aki zenél és ezért van szüksége rá. Jelenlegi cikkemben elsősorban a zeneszerzésben előnyös hangkártyákról fogok írni, de említést teszek olyan kártyákról is melyek alkalmasak a szimpla szórakozás terén és zeneszerkesztők számára is alkalmas.


A 90-es években nagy sláger volt a Sound Blaster 4.1 és 5.1 es verziója. Ez ugyan nem volt éppen a legjobb választás zeneszerzési célokra, de kellően olcsó volt, hogy elterjedjen. Maibb változatai a Sound Blaster Audigy például. Ennek hangminősége jelentősen jobb már mint az elődöké, ezért játékra, vagy zenék hallgatására kiválónak találom. Ugyanakkor aki zenészként Midi keyboard-al akar játszani a segítségével, kellemetlenül csalódhat, mert a midi jeleket csak késve szólaltatja meg, ezáltal a billentyű leütésétől számítva elég sok idő eltelhet mire megszólal a hangszer. Énekfelvételre teljesen alkalmatlan. Na jó, elmegy ha jobb nincs.


M-audio

Egy újabb keletű csodaszer az M-audio hangkártyacsalád. Ennek a cégnek szinte minden hangkártyája kellően alkalmas játékra, zenehallgatásra, és zenei munkálatokra. Léteznek belőle olyan hangkártyák is melyeket már nem kell a számítógép belsejébe helyezni, elég egy USB vagy egy Firewire bemenet, és a csatlakozás már meg is van oldva, mivel a hangkártya egy külső dobozban van elhelyezve. Legtöbbjükön található egy 48 Voltos mikrofon bemenet, mely biztosítja az énekfelvétel lehetőségét is. A midi jelet nem késleltetik, szinte azonnali megszólalást biztosít. Némelyikük hangminősége( főleg a régebbi típusok) nem éri el egy Sound Blaster szintjét, de a külső hangkártyás családoknál ez már rég nem így van. Javaslom azoknak akik Midi-Kelyboardon játszanának, akik énekfelvételt szeretnének végrehajtani, olcsón és jó minőségben. További előnye, hogy képes kezelni a Pro-Tools M-powered szoftvert, miáltal teljesen kompatibilisek lehetünk a nagy stúdiókkal, de a méregdrága Pro-Tools 9 el már bármilyen hangkártyán dolgozhatunk ha akarunk Most nem sokat írnék a szoftverről, elég annyi, hogy zeneszerkesztésre nem a legjobb választás, énekfelvétel, utólagos javításban, pontosságban, és a digitális sávok kezelésében hatványozottan ver minden más többsávos audiószerkesztőt. Ha használni is akarjuk ezt a szoftvert, akkor meg is kell venni, mert az M-audiohoz nem adják alapból. Még egy kis apróság. Az M-audio termékek sokoldalúak, de azért nagyon nagyon picit olyan, mint amikor megveszed az Adidas cipőd, aztán rájössz, hogy ezt is kínában gyártották.


E-mu

Az E-mu cég hangkártyája a 1212-es vagy a 1218- as, fergetegesen jó hangminőséget produkál. Az előbbi csak belső hangkártya, míg az utóbbi egy belső és egy külső kombinációja. Relatíve olcsó kártya, de nagyon jó hangminőséget ad. Audió hangzásban nagyon jó, ugyanakkor komolyabb zeneszerzési feladatoknál erősen eszi a gépet. Főleg akkor, ha a Midi keyboard bemenő késleltetését minimálisra állítjuk. Hiába a jó hangminőség, néha a gyártó felmenőit szidnánk legszívesebben. A 1218-as külső dobozában egy 48 voltos mikrofon bemenet is található, ezáltal énekfelvétel is megoldható. Ugyanakkor zeneszerzésre inkább az M-audio kártyáit javasolnám, mert nem kell hozzá atomtudósnak lenni, hogy tökéletes működésre bírjuk a kártyát, és több lehetőség áll a rendelkezésre, mint az E-mu féle konkurenciánál.

Digi
A Digidesign termékei kizárólag a zeneszerzésre alkalmas kártyákra szakosodik, ennélfogva általános használatra nem igazán alkalmasak. A Digidesign első termékei közé tartozott a Digi 001 elnevezésű hangkártya, mely egy külső egységből és egy belső kártyából állt. Ez gyakorlatilag csak zeneszerzésre alkalmas hangkártya, mely 8 be és kimenettel rendelkezik. A benne található előfokot a Focusrite gyártotta, gyakorlatilag verhetetlen hangzása van. Iszonyatosan jó minőség jellemzi a hangkártyát. Nagytesvére a TDM-es verzió annyi bemenetet tud kezelni, amennyit rákötünk a külső interfészekkel. Ezek a kártyák mára már csak ritkaságok, főleg komoly stúdiók használják. Újabb kiadásaik már modernebbek, ennek megfelelően drágábbak is. Ezek a hangkártyák a Pro tools szoftverrel működnek csak igazán jól.

mbox2

Léteznek újabb kiadású és egyszerűbb darabok is a Digidesign termékeiből, ezáltal akik tökéletes minőséget akarnak, olcsón, és nincs szükségük sok sáv felvételére, bátran megvehetik az M-box 2 Mini elnevezésű külső USB csatlakozású hangkártyájukat is. Ez jóval olcsóbb megoldás nagyobb testvéreikhez képest. Ilyen hangkártyát csak azoknak javaslok akik jó minőségű énekfelvételt akarnak produkálni. A Pro tools szoftver egyébként nem csak első, de második nekifutásra is elég bonyolult, ennek kezelésére már csak az vállalkozzon aki kellő akarattal képes kitanulni a kezelését.


Akinek nem lételem a Pro tools szoftver de kell legalább 8 bemenet, az vásároljon Motu hangkártyát, vagy M-Audio Fast Track Ultra 8R -t,ezek ugyanis nagyon jó hangminőséget produkálnak, és olcsóbbak is mint egy digi002-003. Ilyen típusú hangkártya a Focusrite saffire pro 40 is, ahol kiváló hangminőséget produkálhatunk a 8 be és 10 kimenetünkkel.


Nyilvánvaló, hogy nem futottam végig minden hangkártyán, és nem is igazán lehet, hiszen rengeteg gyártó és típus létezik amelyek kitűnő hangzást produkálnak, de én most csak azokat vettem bele a felsorolásba amelyek a legelterjedtebbek, és a pénztárcánkat sem feltétlenül üríti ki, ha vásárolunk valamelyikből.

Szólj hozzá!

2011.04.09. 02:30 A zenész

A hangszerek jövője

Címkék: gitár hangszer hang elektromos léggitár irányított

A hangszerek fejlődése a digitális technológiák révén rendkívüli fejlődésnek indult. Az ötvenes években az elektromos gitár kezdte meg térhódítását, mely tulajdonképpen csak azért elektromos, mert a benne lévő mikrofon elektromos jelként vitte tovább a hangot az erősítőbe. Az analóg orgonák kora bármilyen hihetetlen, de 1935-től datálhatóak. Ekkor jelentek meg az első elektromos orgonák. Hangjukat talán a Frakk, vagy a Mek-Elek rajzfilmsorozatokból ismerhetjük legjobban. A nyolcvanas évekre megjelentek a különböző analóg szintetizátorok, melyek hangjait bármikor felfedezhetjük Jean-Michel Jarre zenéiben is. Az analóg technológia mellett viszont a 90-es évekre megjelentek az első Samplerek, melyek már a számítástechnika révén, digitális technológia segítségével állították elő a hangot. Manapság már nincs szükség sampler-ek használatára sem, a zenét teljes mértékben el lehet készíteni számítógép segítségével. Legyen szó élethű vonós témáról, vagy akusztikus gitárról, már semmi nem lehetetlen.

Léggitár Pár éves elképzelés az úgynevezett léggitár, ahol a pár speciálisan kialakított kesztyű és egy kamera segítségével akár gitár nélkül is gitározhatunk a levegőben. A számítógép kiértékeli a mozdulataink, és ezek alapján adja ki a hangzást.

Kicsit frissebb elgondolás a virtuális zongora, ahol két kamera által kiértékelhetőek ujjaink mozdulatai és a számítógép ez alapján dönti el, mit kell megszólaltatni. Ennek segítségével akár egy üres asztalon is játszhatunk, bár jobb hatást akkor lehet elérni, ha az asztalra ki van terítve egy vékony lap, mely ujjaink leütési erejét méri.

A hangszerek jövője mindenképpen a virtualizáció lesz, és bár a technika gyerekcipőben jár, nem kétséges, hogy 5-6 éven belül megjelennek az olyan technikák melyek már tökéletes, kompromisszum nélküli élvezetet nyújtanak.

A technikai fejlődés egy másik vonala a stúdiósokat hivatott megcélozni. Ha valaki virtuóz hegedű, vagy gitárjátékot szeretne a zeneműbe tenni, de úgy érzi, hogy a szoftveres hangszínek nem elég jók, csak vennie kell egy erre a célra kifejlesztett mechanikai készüléket, melybe beilleszthetjük kedvenc hangszerünk. A készüléket összekötve a számítógéppel, midi jelek segítségével arra utasíthatjuk, hogy játsza le a hangszeren a kért dallamot. Ezzel a technikával idő és pénz spórolható meg egy felvételkor, hisz nem kell kifizetni a zenészt, és a felvett sáv is pontos lesz, kevesebb utómunka van vele. Ugyanakkor aki csak zongorázni tud, így az is meg tud szólaltatni egy gitárt, vagy hegedűt a zenei droid segítségével.

Magánhasználatra nem túlzottan ismert, de egy ideje már létezik az irányított hang elvén működő hangszóró. Köztudott, hogy a hang hullám, és minden irányba terjed. Woody Norris közel 2 évtizednyi kutatás és 40 millió dollár felhasználásával, létre tudta hozni az irányított hangú hangszórót, a HSS-t. Ez azt jelenti, hogy a hangszóróból kiérkező hang kizárólag egyenesen halad tovább, így csak az hallja aki szemben áll vele. Hogy ez mire jó? Ha a párod aludni szeretne, de te bömböltetnéd még a zenét, nyugodtan megteheted, mert nem fogja hallani, hacsak nem a hangszóró előtt alszik. A forgalmas kávézóban senkit sem fog zavarni, ha hangosan hallgatod a rádiót, mert csak te hallhatod. A stúdióban pedig nem kell attól tartanod, hogy énekfelvétel közben behallatszik a mikrofonba a zene. A technika már alkalmazás alatt áll de még nem terjedt el igazán. A haditengerészet is alkalmazza, igaz, jóval erősebb kiadásban. Az erős irányított hang segítségével ugyanis meghátrálásra lehet késztetni az ellenfelet.  Némi visszaverődés persze akad egyéb tárgyakról, de ez rendkívül minimális.

Aki szeretne ilyen hangszórót, mélyen a zsebébe kell nyúlnia, de egy egyszerűbb típust, 200 ezer alatt meg tud vásárolni.

Szólj hozzá!

2011.04.09. 02:14 A zenész

Nyitány

Sziasztok!

 

Nevem Gyuricza Ferenc, és zeneszerzőként tengetem életem. Ez életem második  blogja, úgyhogy nézzétek el nekem, ha néha baromságokat fogok ide írni. Az első egy poszteres blog volt, de az elég halott, még idejében felfedeztem. Ezért az első 4 írásom onnan mentem át ide, hogy ezek után végre ne csak én látogassam a blogom, hanem mások is.

A blog főleg szakmai jellegű témákat fog felvonultatni, csupa olyat, ami egy zenésznek akár még csemege is lehet, de igyekszem majd szakmai kritikákat is írni, illetve néha amikor éppen olyan kedvem lesz, lemegyek kicsit a bulvár szintjére, de igyekezni fogok színvonalas írásokat közzétenni.

Egyszóval, ha érdekel a zene világa, néhány bulváros csemegével megtűzdelve, esetleg olvasni akarsz néhány különleges technikai megoldásról, remélem találsz hasznos információt.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása