Szombaton a Filmalap vendége volt Antal Nimród, aki egy hosszú előadás keretében magyarázta el a Kontrollhoz fűződő élményeit, de szó esett a Hollywoodi viszonyokról is, s közben megismerhettük a név mögött meghúzódó hétköznapi, laza embert is.

  Kora reggel még azzal a szándékkal érkeztem meg a Millenáris teátrum épületében tartott beszélgetős előadásra, hogy rengeteg zenei témájú kérdéssel bombázom meg Nimródot, de már a beszélgetés kezdetekor rájöttem, hogy nincs értelme lebontani a kérdéseket. A teátrumban közel kétszáz filmszakos diák, szakmabéli és érdeklődő szívta magába Nimród válaszait, melyekre a kérdéseket Madarász István tehette fel. Sokszor pedig a közönség soraiból érkezett a kérdező alany.

  Szóval eredeti kérdéseimet szinte teljesen elfeledve merültem bele Antal Nimród válaszaiba, s mind többet hallgattam, annál inkább jött a felismerés, hogy ez a fazon ott a pódiumon bizony nem egy elborult rendező, sokkal inkább egy olyan ember mint te vagy én. Néhol meg is lepődtem a rendező őszinteségén, sokszor párhuzamokat kellett vonnom az ő meglátásai és az én életutamban történő hasonlóságok között. Sőt, rá kellett jönnöm, hogy a viccelődés sem áll távol tőle. Kellemes csalódás volt. Ezt a bő nyolc órás élményt képtelenség pár sorban leírni, visszaadni az ott elhangzottakat, de valami markánsan jelen volt mindvégig. Olyan volt, mintha valamelyik barátomat hallgattam volna beszélgetés közben.

  A Kontroll reggel 9-es vetítése után kezdődött a kérdezz felelek, és tényleg sok információt kaptunk a rendezőtől. Az előadás egyik masszív témája volt, hogy miként kezelte a magyar kritikákat, mivel sokan úgy vélték, hogy a Kontroll után beállt a sorba,filmgyártó kisiparosnak. Nagyon jó választ adott rá, miszerint el kellett döntenie, hogy vagy öt évig nem forgat, aztán előjön egy saját filmmel, ami vagy üt, vagy nem, vagy bevállal olyan filmeket amelyek nem hozzák a Kontroll színvonalát, de megélhetést biztosítanak, és azt teheti amit szeret. Ez a tendencia már a reklámfilmes korszakában is jelentős volt, és igazán akkor döbbent rá, hogy az ő helyzetében az volt a helyes választás, hogy egóját félreteszi, hiszen rengeteg tapasztalatot és kapcsolati tőkét hoztak az elvállalt munkái. Elmesélte azt is, hogy ezeknek a filmeknek az esetében el kellett hitetnie magával, hogy ezek a filmek igenis jók lesznek. Ezek után már sokkal jobb munkát tudott kisajtolni magából, de ő is elismerte, hogy ezek nem az ő filmjei. Megemlítette azt is, hogy ha valaki igazán hisz magában, abban amit csinál, akkor az nem készül B-terv lehetőségével, tehát el se tudta képzelni, hogy feladja ezt a hivatást, egy fogorvosi állás kedvéért.

Említette, hogy bár Amerikában született, de itt végezte a főiskolai tanulmányait, sokkal inkább Magyarnak érzi magát mint amerikainak. Ez valahol érződött a beszédén is, filmezési szempontokból is jobb érzéssel töltötte el, amikor Magyarországon forgathatott. Beismerte, hogy a külföldi karrierje a Kontroll miatt indult be, és a mai napig is ennek a filmnek a hatása miatt szerzi a munkáit. Ugyanakkor őszintén beszélt az anyagi helyzetéről, elmondta, hogy még három hónapra van pénze, addig meg kell találnia a következő felkérést.

Magyarországra Andy Vajna kérésére jött vissza, leforgatni egy mozizást népszerűsítő kampányfilmet. Itt szembesült azzal csak igazán, hogy mekkora különbségek vannak a tengerentúli színészek és az európaiak közt. Szavaiból kitűnt, hogy ég és föld a kettő. Sok amerikai színész borzasztóan el van szállva magától, míg az európaiak-magyarok alázatosak a szakmájuk iránt és sokkal jobban is értenek hozzá. Megemlítette, hogy itthon sok tehetséges emberben benne rejtőzik a kishitűség, míg odaát sok hozzá nem értőben megvan az a "ki ha én nem" stílus. Ha a magyar filmes szakemberek félretennék a kishitűséget, sokkal jobb eredmények születhetnének a magyar filmezés terén.

  Természetesen nem csupán ennyiről esett szó, de tényleg annyira sokrétű volt az információáramlás, hogy elgondolkoztam, van-e értelme bármit is írnom az eseményről.

  Annyit mindenesetre leírok, hogy a fazon rendkívül alázatos, elkötelezett a szakmája iránt és ha szerencsénk van, fog ő még ízig-vérig saját filmet rendezni idehaza.