Mai irományomban, mivel mostanában írogatós kedvemben vagyok, kitérek kicsit a mastering világára. Ez a látszólagos egyszerűsége ellenére egy rendkívül összetett folyamat, már ha valaki igazán bele akar mélyedni a dologba. Nos mivel most már tényleg bárki zenélhet, ezért már nem csak a profik, de a hobbisták is találkoztak ezzel a fogalommal, azonban a zenecsiholók nagy létszáma miatt óhatatlanul becsúszik egy-egy olyan produktum a mely hagy némi kívánni valót. A zenei közízlés változása is változásra készteti a zenekészítőket, mely sokszor nyomon követhető az újabb zenékben.
Mire való a master? Erre a kérdésre nem térnék ki, mivel eleve olyanoknak írom ezt az irományt akiknek van fogalmuk róla. Inkább arról írnék, melyek a jellegzetes csapdák amikor befejezettnek ítélünk egy zenét.
Régen a master jelentősége nagyobb volt, hiszen akkor mindenki albumokban gondolkozott, és egységesíteni kellett az egész cd-anyagát. Ez okozott is nehézségeket. Ma a legtöbben egyesével publikálják a dalaikat, így az egységesítés elvesztette a nagyobb jelentőségét. Régen a masteringet egy sztereó sávra alkalmazták, ma már jellemzőbb, hogy a DAW-ban realtime oldjuk meg ezt a feladatot ami jóval nagyobb szabadságot ad, hiszen ha egy adott hangszín nem az igazi, nem kell újra exportálni a dalt, hanem menet közben javíthatunk a keverésen. Melyek azok a rendszeresen fellépő hibák amelyek előfordulhatnak amikor masteringet készítünk? Írásomban csak a digitális megoldásokra térek ki.
1. A zene torz, rángat.
2. A zene térérzete minimális, vagy túllőtt.
3. A frekvenciatartomány foghíjas, vagy túllőtt.
4. Nem a megfelelő bitrátán és megfelelő mintavételezésen készíted a mastert.
5. Túlvezérled a végső jelet, a szinuszgörbe vágott.
6. Száraz anyag esetén nem használod a reverbet.
7. Féloldalas a zene.
8. Elhalkul az ének.
9. Nem figyelsz arra, hogy a zenéd monóban is jól szóljon.
10. Mp3-ból készítesz mastert.
11. Nem vágod le a 40 Hz alatti mélyet.
12. A limitert vágod, de a multiband compresszort kerülöd.
13. Nem a megfelelő szoftvert használod.
14. Nem csinálsz a dal végére fade-in fade-out hangerőnémítást.
15. Nem törődsz az esetleges reccsenésekkel, click-ekkel.
16. Kásás a végeredmény.
17. Nem hangolod össze a többi zenéddel a hangzást.
18. Túlságosan ragaszkodsz a külföldi hangzásvilághoz.
19. Nem pihenteted a füled.
20. Rossz rendszeren hallgatod, nem ellenőrzöd más hangrendszeren a munkád, a helyiség akusztikáját nem számolod bele a képbe.
21. Fejhallgatón masterelsz.
Nos mivel ez az iromány egy Facebook-os zenei csoport számára készült, heti témának felvetve, ezért ezekre a kérdésekre felületesen fogok kitérni, magát az eszmecserét, új felvetéseket, vitát meghagyom nektek.
1. Ha valami torz, az látszólag könnyen meghallható, ám mégsem így van ez feltétlenül. Néhány stúdiómonitoron már csak akkor hallható a torzítás, ha az nagyon szembeötlő. Ilyen akár a Behringer Truth is, ami egy olcsó megoldás egy home stúdió számára. Ezért nem árt, ha a dalodat a végső fázisban több rendszeren is meghallgatod. A torzítás lehet túlvezérlés miatt, de lehet azért is, mert a kompresszort, limitert túllőtted. Ebben az esetben a szinuszjel nem lesz levágott, de a jelformálók megrángatják, átalakítják rendesen, ezért tűnik torznak, vagy rángatózónak. Ebből fakad, a 18.-as hiba elkövetése is, nevezetesen, hogy túlságosan ragaszkodunk ahhoz, hogy a külföldiek milyen hangerőt csiholnak ki a zenéikből. Nem minden esetben észrevehető, de ettől még tény, hogy minél nagyobb hangerőt érsz el, annál kisebb lesz a zene valós dinamikája. Márpedig jó az, ha odacsap az a lábdob, a pergő meg belehasít a füledbe. Téves elgondolás, hogy a nagy hangerő jelenti azt, hogy jó a zene hangzása. Egy másik hiba is eredeztethető a torzításra. Ez a 11. es hiba. Erről később írok.
2. A térérzet. Ha növeled a térérzetet, sok esetben, főleg komplexebb hangzáskor a hangerő érzetét is képes vagy növelni és ezt sokan nem használják ki. Túlzott használata esetén bizonyos hangok eltűnnek a többi között, míg mások erősödni látszanak, ezért finoman kell bánni vele, de sokkal élettel telibb lesz a zene. Vannak olyan zenei stílusok, ahol a használatának nem sok értelme van, de egy hagyományos popzenénél jelentős a hatása. Helytelen használata esetén előjöhet a 8. as hiba.
3. A frekvenciatartomány valamely területen foghíjas. Épp a napokban volt egy erről folyó eszmecsere a csoportban, és amikor komolyabban elgondolkoztam a problémán, rá kellett jönnöm, hogy ez a hiba nem minden esetben hiba. Ha elkészültél a zenéddel, érdemes megnézned a spektrum metert is, hogy a dal lineárisan van-e kikeverve, masterelve. Ha valamelyik tartományban túl sokáig, túl nagy a hangerő, az ki fog ugrani, míg ha kevés, homorú lesz a spektrum meter mozgása. Ez egy minimálisan meghangszerelt dalban nem feltétlenül nagy hiba, de egy komplex dalban, ahol minden tartományban megszólal valami hangszín, ott már nem elfogadható. Ezt a hatást ráadásul folyamatosan változtatja, hogy van-e ének a dalon, vagy nincs. A spektrumot mindig a legkomplexebb részeknél érdemes megnézni és eldöntheted, hogy mennyit variálsz. Van úgy, hogy ha megemeled az adott frekvenciatartomány hangerejét a megfelelő szintre, nem érzed jónak a végeredményt, ilyenkor a keverésbe kell belenyúlni. Azonban ez a témakör elég komplex és minden esetben egyénileg kell mérlegelni, aszerint, hogy milyen hangszínek vannak a dalban, mennyire sűrű, vagy minimál a hangszerelés. Akad néhány olyan zene ahol a 3-4 kHz tartomány túl van húzva, vagy egy bizonyos hangszínben túl sok van ebből. Ez a tartomány, ha nagyon kihallatszik, bántó tud lenni az emberi fül számára, ezért ezt néha ki kell herélni. Ha nincs másik kontroll monitorod, egy érdekes teszttel megállapíthatod, hogy sok e az említett hangzás, vagy kevés. Tedd a füled elé a két kezed, majd szépen lassan csukd a kezed a füleidre. Menet közben hallani fogod, ahogy megváltozik a hangzás. Ha félút környékén már túl sokat tapasztalsz az említett 3-4-5 kHz tartományból, akkor lehet, hogy korrigálnod kell.
4. Nem megfelelő bitráta, sample ráta. Azt hiszem ez elég egyértelmű. Több adatból tudunk dolgozni, tehát a végeredmény pontosabb. Egyszerű tesztként alakítsatok át egy 44100 sample pont/másodperc alapú hangmintát 22050-essé. Hallható, hogy a magas tartomány hangja elvész a semmibe, vagy recsegőssé válik. Ugyanez a különbség jóval nehezebben észrevehetően de jelen van egy 44100 as és egy 96000 pontból álló mintavételezés során. Ha nagyobb rátán dolgozol, az effektjeid, és minden amit csinálsz a DAW-ban 96000 Hz alapján szólalnak meg. Mondjuk ha a hangmintáid 44.100 pontból állnak másodpercenként az nem olyan, mintha jobb mintáid lennének de a sávokra kerülő effektek, reverb, phaser, stb. már 96000 Hz alapján számolnak. Még ha utólag átkonvertálod 44100 as mintavételezésre a kész dalod, akkor is jobb minőséget kapsz, mintha eleve abban dolgoznál. Itt azonban már nem mindegy, hogy milyen konverterrel csökkented a bitrátát, sample rátát, a program hogyan és miként interpolálja össze a jeleket.
5. Túlvezérled a jelet, a szinuszgörbe teteje vágott. Ez is belefér a torzítás kategóriájába, itt azonban nem a limiter, vagy kompi rángat, egyszerűen az egész jel decibel értékét túllőtted. Nos van úgy, hogy ez megengedett. Úgy hívják overdrive. Azonban ezzel óvatosan kell bánni, recsegést okozhat, ha túl nagy a túlvezérlés. Anno rendszeresen volt vele problémám, mert az így elkészített dalok cd írás után sercegtek a profi cd visszahallgató rendszeren. Nyilván ez egyedi eset de azért akkor sem egészséges. Ugyanakkor a T-racks nevű master program anno ezzel operált, tehát túlvezérelhettük a jelet a hangerő növelése érdekében. Ezt egyébként a magam részéről nem javaslom senkinek, ha hangerőt akar valaki növelni.
6. Különösen száraz anyag esetében nem hátrány, ha reverbet tolunk az egész zenére, hogy valami íze legyen. Ez nem hiba, inkább koncepcionális kérdés, de hallottam már olyan zenét ahol nagyon ajánlott volt a használata.
7. Féloldalas zene. Ha a keveréssel van baj, ez nem mastering probléma, de ha csak egy sztereó sávunk van, akad rá megoldás, hogy frekvenciatartományonként módosítsunk a hangzásvilágon.
8. Erről már írtam.
9. Monóban is ellenőrizni kell a zenét, mert ha monóban eltűnik egy adott hangszer, vagy letompul, akkor valószínűleg fáziskioltás az oka. Ilyenkor az egyik oldalon lévő hang szinuszgörbéje a tükörképe a másik oldalon lévőnek, és a kettő kioltja egymást.
10. Mp3 használata. Arra gondoltam, ezt nem részletezem, de mégis szükséges. Egy wav hang az alap hangokon kívül tele van felharmonikus hangzással. Az mp3 technológiája ezt kiszűri, eltávolítja, azonban ez hangminőség romlást eredményez, még nagy bitráta alkalmazása esetén is. Ha egy ilyen zenét masterelsz, lelked rajta. Átlagos fülnek jó az így is, de szakmán belül ez elég kontár megoldás.
11. Nem vágod le a 40 Hz alatti mélyet. Nos miért is kell ez? Ugye minél alacsonyabb frekvencia szinuszgörbéjét nézzük, annál inkább lesz látható a szinuszgörbe vizuálisan. Alacsony frekvencián, - mondjuk 30 Hz – a szinuszgörbe 30 alkalommal fog fel le járkálni, egy másodpercen belül, ha vizuálisan tekintjük meg a jelhalmazt. Mivel a bass, subbass tartomány relatíve lassú ívelésű és egy zenén belül nagy hangerőt ad, ha ebből a tartományból sok van, az alapból magával rántja a tőle magasabb frekvenciatartományban tartózkodó szinuszgörbéket. Képzelj el egy hosszú kötelet, melynek egyik vége a kezedben van. Képzeld el, hogy elkezded a kötél végét fel le rángatni, és most képzeld hozzá, hogy a többi frekvencián elhelyezkedő szinuszgörbe, alaphang, felharmonikus, ezzel a kötéllel kapcsolatban áll. Ha lassan rángatod, a kötél görbéje nagy lesz, így a többi hangot jobban megrángatod, ha gyorsabban csinálod, a kötél hullámzása kisebb. Ha levágod a 40 Hz alatti tartományt, az kevésbé rángatja meg a többi hangot, tehát vagy nem lesz torz a zenéd, vagy még azt is megteheted, hogy tovább növeled a hangerőt. Nyilván, nem kell kiherélni ezt a tartományt teljesen, de ez egy jó trükk.
12. Ne csak a limitert használd, mert az a teljes spektrumon dolgozik. A láncba előtte használj multiband kompresszort is, így adott frekvenciasávra lebontva tudod külön külön kompresszálni a zenédet, jóval egyenletesebb hatást elérve, mintha nem tennéd.
13. Nem megfelelő szoftver használata. Ez jó vitaalap lenne azt hiszem. Van aki szerint az Ozone, nagyon fasza, van aki szerint nem. Van aki a T-Racks mellett áll, és akad aki egyéni kombót választ, mondjuk egy ssl kompit, eq-val, Saját DAW-ban található limitert. Ez annyira szerteágazó világot tár elénk, hogy erre értelmes javaslatot nem tudok adni. Tesztelni kell. Van egyéni tapasztalatom, amit most megosztok, de ez nem a szent grál. A Waves eq-ja nem megfelelő a véleményem szerint. A magasak zizegve ciccegnek, nem ad szép telített hangzást. Ugyanakkor a Nuendo saját parametrikus eqjának mélye valami egyszerű zseniális dolgot művel. A mély hangokat nem csak növeli, de be is gerjeszti, így a mély tartomány némi késleltetéssel is megszólal. Ez nagyon jó tud lenni, ha a mély érzetét növelni akarjuk, mert ez nem valami reverb. Már nem használok Nuendót és ezen megoldás helyett a saját fejlesztésű pluginommal oldottam meg ezt a hatást. Ilyet ugyanis nem hallottam eddig más eq-ban. Masteringnél nagy hátrányát érzem a Nuendo-nak, mivel ha rákötöm a master effekteket, a master plugint ki-be kapcsolom, végső soron nem hallom a hangerő növekedést, csak a hangzásban bekövetkező változásokat. Hogy ez a mostani verziókban is jelen van-e, azt nem tudom. A Waves L3 Multimaximizerét egy időben nagyon jónak tartottam, mostanra már annyiban módosult a véleményem, hogy nem minden esetben hozza azt amire szükségem van. A Waves kidobta a hardveres verzióját a nagyközönségnek, állítólag markáns a különbség a plugin és a hardver között. Valaki mondja meg, mert érdekel tényleg így van-e? Volt dolgom vele, de túl rövid ideig, ezért még egy normális tesztet se tudtam vele csinálni. Az Ozone, sok funkciója bejön, bár a maximizer és a kompresszor csak az erős közepes, négyes osztályzatot kapja, és az eq is csak némileg jobb a Waves plugin hangzásánál. Hozzáteszem, én egy régebbi verziót használok még mindig, az újak nem tudom milyenek.
14. Fade in-out. Ez igazából nem hiba, csak egy sokszor kimaradó folyamat, ami régen fontos volt a cd-k korában.
15. A masterbe beletartozik némi hangretusálás is, ha nagyon kell. De ezt inkább keveréskor illik megoldani. Jellemző hiba, amikor a lábdob vége hiányzik, megpattan amikor már a master effekt is rajta van a zenén. A hangerő növekedése, eq-zás miatt hallhatóvá válik a pattogás. Illik a lábdobot fade-out olni, ha tudjuk, hogy a minta vágott. De ha csak egy megpattanásról van szó, ceruzával is ki tudjuk szedni a kész zenéből Sound-forge, vagy Peak alatt.
16. Kásás a végtermék. Ha a dal nem pregnáns, egy nagy kása az egész, az inkább keverési hiba, mintavételezési probléma. Nem master probléma, de mint említettem ma már keveréssel együtt masterelünk. Ha digitális vasakból nyered a hangot, nem árt egy wordclock ami szinkronba rakja a vas digitális jeleit a DAW és a hangkártya működésével. Ha ezt nem használod, a mintavételezés elcsúszik, nem lesz száz százalékos. Tehát ha a digitális hangkeltőd kiadja a hangot, de a hangkártyád viszont nem akkor veszi be a jelet amikor az megérkezik, romlik a minőség. Mintha két eltérő fogaskereket akarnál egymásba passzírozni, ez csak akkor fog összejönni, ha valamelyik fog eltörik, azaz a sample átalakulva, hiányozva kerül rögzítésre. Jitter. Azonban ha nem mintavételezési probléma áll fent, akkor az egyes hangszínek túlságosan lefedik egymást, nem különböznek markánsan egymástól. Az is lehet, hogy egy adott hangszínben túl sok a nem oktávos különbségű felharmonikus ami disszonancia érzetet okoz.
17. Nem hangolod össze a többi zenéddel a végterméket. Ma már ez sem egy nagy probléma, egy-egy dal esetében, de ha egységes albumról beszélünk, ez elég hervasztó.
18. Erről már írtam.
19. Érdemes pihentetni a fület, az sem baj, ha csak másnap veszed elő a dalt újra. Ezt azt hiszem nem kell részleteznem.
20. Rossz hangrendszeren hallgatod a zenét. Általános hifin keverni elég gyilkos dolog. Érthető okból a fül hozzászokik egy adott hangfal hangjához, de ez még akkor sem ok arra, hogy hifin keverjünk. A stúdió monitorok úgy vannak kitalálva, hogy minden hallható frekvenciát lefedjenek, a lehető legnagyobb linearitásra törekedve. Biztos láttatok már grafikont, ahol látható az adott frekvencia tartományban, hol ad ki több, vagy kisebb hangerőt az adott hangfal. Szerencsés esetben a vonal nagyon egyenletes és a hangfal képes egyaránt 20 Hz-es hang kieresztésére, ahogy 20000-re is. Ha egy ilyen hangfalon keversz, kisebb eséllyel mész el az erdőbe, mintha egy hifin kevernél. Ugyanakkor ezek a profi hangfalak olyanok, hogy szemét módon szinte minden jól szól rajta. Kell tehát egy kontroll monitor ami jóval eltérőbb, fapados, vagy más ha úgy tetszik, hogy azon teszteld, vajon minden rendszeren jól szól-e a cucc. Jöhet a hifi is. Néha a Monitor beállítása is rossz. Ha a hangfalon le van vágva a mély tartomány a hátsó kapcsoló segítségével, lehet, hogy többet teszel be a mély frekvenciákból mint kellene. Ha egy olyan helyen hallgatod a műved ahol a hangfal egy zártabb fal előtt szól, lehet, hogy több mélyet hallasz a szoba akusztikája miatt és meg vagy elégedve, hogy milyen fasza a mély, holott alig van a zenédben basszus. Nem mindegy a hangfal feléd forduló szöge sem, ahogy az is fontos milyen magasságból érkezik a hang.
21. Fejhallgatón keversz. Nos ez becsapós tud lenni, ezért nem célravezető állandóan így keverni, masteringet használni. Más részről ez a megoldás károsítja a füled, még ha nyitott a fejhallgató akkor is. És különben is, elnyomja a hajhagymáid, 40 évesen kopasz leszel a forgódnál.:)
Nos korántsem merítettem ki a témát, a gyakorlati dolgokról nem beszéltem. Kimaradt az is, hogy mindenáron üldözzük-e az analóg hangzás elérését? A zsíros vastag hangzás a jó, vagy a steril dinamikus? A lineáris keveréstől mikor érdemes határozottabban eltérni? Miért jó a sidechain, ha hangerőt akarsz nyerni? Van különbség hangzásban DAW és DAW között? Számít-e, ha valaki integrált hangkártyával dolgozik? Fontos-e, hogy 32 bites a rendszer, vagy 64? Mennyivel jobb egy analóg jelformáló, mint egy digitális? Ezen kérdések megválaszolását a csoportra bízom.
