Kedves olvasó, ha nem értesz a zeneszerzéskor használt szoftverekhez, nem feltétlenül javaslom neked ezt a cikket, mert sok dolog kínai lesz benne. Elsősorban zenésztársaimnak szeretnék írni, főleg azoknak akik vst-i szoftverekkel vasakkal dolgoznak, vagy olyanoknak, akik hobbiból művelik azt a fantasztikus hivatást.
Már egy ideje követem a hozzászólásokat egy facebookos fórumon ahol a zenészek, megosztják véeményüket, hogy melyik vst jó, melyik nem, szép dolog-e tört szoftvert használni, miért amatőr dolog egy bizonyos szoftver használata és így tovább. Néha kisebb viták is megesnek ezen a téren.
Elöljáróban, szeretném leszögezni, hogy nem vagyok Isten, hogy fullra megmondjam a tutit, de van mögöttem lassan két évtized, így nagyon remélem, hogy véleményem nem lesz elhanyagolandó, ha erről írok.
Kezdésnek szeretném elmondani, amit egyébként mindenki tud, hogy, igen a vasak többnyire jobbak a szoftveres megoldásoknál. Azonban a legalapvetőbb amiről sokan megfeledkeznek, az az, hogy ebből se minden jobb. Mint mindenhol az ár függvényében változik a minőség, így egy 30.000 forintos kompresszorból sohasem lesz mastering processzor, és egy százezer forintos digitális szintetizátor sem lesz Moog, vagy Arturia minőségű cucc. Sokaknak nincs lehetősége ilyen kütyük használatára, ezért csak szóban tudom elmagyarázni, hogy a különbség orbitális, ha szakmai füllel hallgatom. Azonban ez a különbség jelentősen tompítható, ha értünk a keveréshez, netán képesek vagyunk plusz időt áldozni egy-egy új hangszín kikeverésére. Magyarán az is fontos, hogy ki készíti a zenét. A legtöbb vas egyébként egy átlagos magyar stúdióban szimplán parasztvakításnak jó, ami azt jelenti, hogy a megrendelő ha sok drága kütyüt lát, alapból azt feltételezi, hogy a kezelője tud is valamit, ha ennyi poti közt kiigazodik. A valóságban azonban az, hogy a vasokon dolgozók csak egy része jut el arra a szintre, hogy érti is mit miért csinál, amitől jobb lesz a hangzás. És itt el is jutottunk ahhoz a részhez, hogy valójában nem az számít mivel dolgozol, hanem, hogy mit hozol ki belőle! Levetítve a nagy magyar valóságra, marad a vst-i, mint olcsó, relatíve jó minőségű hangforrás. Valljuk be, csóróság van az országban. Kérdem én, hogy kinek van ma annyi pénze, hogy szoftvert vegyen? Nos nem sokaknak.
És itt fel is vetődik a kérdés, hogy utolsó mocskos szemétláda vagy-e azért, ha tört szoftvert használsz? A válaszom egyrészt igen, másrészt nem. A saját bőrömön tapasztalom, milyen az amikor boldog boldogtalan a tört szoftvereket használja az eredeti helyett. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan foglalkoznak vst szoftverek tervezésével Magyarországon, és ebből az egyik én vagyok. Hogy egészen őszinte legyek nem sok pénzt keresek belőle, minimális a vásárlói tábor, míg a crackelt verziójú Waspy 2 Gold 10.000 feletti használatot ért el. Tudom mérni, úgyhogy reális a mennyiség. Sőt valaki lekoppintotta a megoldásom és beletette egy ingyenes szoftverbe. Magyarországról egyenlőre 0 a vásárlók aránya. Ebből kiindulva elég kiábrándító, hogy nincs értelme a munkámnak. Másrészről elmosolyodtam, amikor a Dead Man Down című filmben meghallottam egy betétdalt amiben az én egyik hangszínem köszönt vissza. Reálisabban nézve, akinek nincs pénze, vagy van, de inkább a gyerekeit etetné, minthogy az én szoftvereimet vegye, attól nem sajnálom egy kicsit se, hogy tört szoftverrel dolgozik. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a tört szoftverek megjelenése eredetileg azért terjedt el a világban, mert a szoftverfejlesztők egy része így akart utólag bevételt növelni. Azaz, ha nem akarsz demó verzióval dolgozni, használd a törtet, szokj hozzá, szeresd meg, és ha kijön egy újabb verzió azt vedd meg! Természetesen ez az elképzelés mára megbukott, de régen ez tendencia volt. Ezen gondolatmenet zárásaként, azt javasolnám, hogy ne cseszegessük azokat akik tört szoftverrel dolgoznak, mert nincs az az ember aki valaha ne használt volna ilyet, legyen az egy Windows, vagy egy képszerkesztő. Az mp3-ról ne is beszéljünk. De ha ebből fogsz élni, és továbbra is tört szoftvereket fogsz használni, az azért már erősen illúzióromboló akárhogy nézem.
Nos eljutottunk egy olyan ponthoz amikor letettük a voksunkat egy szoftver mellett, de valaki azt mondja, hogy az nem jó. És ezzel elérkezünk egy olyan felvetéshez, hogy aki ilyet használ, az nem profi. Ekkora baromságot régen hallottam már. Konkrétan a Nexus nevezetű programról beszélünk. Ez egy sample bank alapú program, ennek megfelelően a hangszínek erősebb megváltoztatására már nincs lehetőség. Néhány ember szerint ez a program nem profi, ezáltal ciki a használata. Háát...
Az alap problémát értem, mert én is használom a Nexust, és az utóbbi években már bevált módszer a részemről, hogy egyes hangmintákat már ki se próbálok rajta egy adott midin, mert tudom, hogy túl Nexus-os. De nem a szoftver számít, hanem az aki kezeli! Mondhatnám, ha nem vagy képes kihozni a Nexusból egyedit, akkor inkább meg se szólalj, ne oszd az észt, ha nem muszáj! De fontos az, hogy egyedit hozzunk létre? Úgy gondolom, a Nexus ugyanolyan egyedi, az alap hangszíneivel, mint egy Sylenth, vagy egy U-he Diva. A Nexus azért olyan „egyszerű”, mert ez a cél. Sokszor magamon is tapasztalom, hogy köt az idő, nincs türelmem csavargatni, ilyenkor akar a franc órákon át új hangszíneket kreálni. És ha én, - aki egyébként képes vagyok nem létező hangokat kicsavarni egy vonat hangjából -, azt mondom, hogy ez nálam is tendencia, akkor miért lenne gáz a Nexus használata? Honnan vesszük, hogy egy profi ezt nem használja? Pont ellenkezőleg! A profi mindent tud használni, és használja is. Egy példa: Vasember c. film. Tony Stark ácsorog a műhelyében feltesz egy bakelitet, beindul a zene, összecsapja kezeit és táncolva nekilát egy újabb fejlesztésnek. A Bakelitről pedig egy olyan zene szól ahol a Virtual Guitarist hangszínét használták. Személy szerint vannak a Virtual Guitaristban olyan hangszínek amelyeket ugyanúgy kerülök mint a Nexus esetében, de a filmben a legalapabb hangszínnel szólal meg a gitárhang. Szerinted érdekel az bárkit is, hogy ez milyen hangszín volt? Nem számít hogyan használod, csak a végeredmény legyen jó. Vagy itt van a méltán népszerű Vengeance bank. Tény és való nem elegáns a legózás, és van aki nem is vacakol vele, hogy egy kicsit is más dallam jöjjön ki a végén, mint az eredeti, de, hogy profik nem használják? (Lady Gaga – Judas – Vengeance Electro Essentials/VEE Melody Kits 12 128 BPM Root E/)
Hozzáteszem, a Vengeance szintijeinek hetven százaléka igazi vasakból szól, egyszerűen reprodukálhatatlan szoft szintivel az a zsíros, valamelyest koszos hangzás. Igen tudom, hogy ezzel egyesek nem fognak egyet érteni, de ezért vagyok profi, hogy tudjam mi a különbség egy Ferrarinak látszó replika és egy Ferrari között.
A másik, hogy honnan számít egy ember profinak? Onnantól, ha vannak vasaid, onnantól, ha csak és kizárólag egyedi hangszínekkel akarsz dolgozni, ha te mindent jobban tudsz? Ettől még nem leszel profi. Profi akkor leszel, ha egy szakterületen messze-messze mások fölött állsz. Még csak nem is kell mindenhez értened. Magyar tendencia, hogy a hangmérnök egyben hangszerelő, zeneszerző is. Külföldön ez nem így megy. Ott ugyanis elég egy szakterület, hogy profinak nevezzenek. Ennek a mindenes módnak itt az országban persze nagy előnye az, hogy egy jobb zeneszerző, hangszerelő az itthoni tudásával simán lenyomna egy külföldi szakembert, ha lenne rá lehetősége. Azonban csak nagyon kevés igazán profi ember van az országban, ha úgy értelmezem, hogy az illetőnek mindenhez értenie kell. Talán öt tíz emberről beszélünk akik ténylegesen a szakma csúcsán állnak, mindenki más csak beszél a profizmusról, ahogy most én is.
Más. Sokszor látom, hogy fiatal srácok felraknak ide-oda különféle zenéket Youtube-ra, Soundcloud-ra, stb. Ótvarabbnál ótvarabbak. A kommentek pedig teljesen lehúzóak, köztük olyanokkal, akik elvileg értenek a zenekészítéshez. Ahelyett, hogy elmagyaráznánk a szerencsétlennek, hogy mit, hol rontott el, elküldjük egy melegebb éghajlatra, de nem jó szándékunk jeléül. Ezt a fajta hozzáállást én nem tudom elfogadni senkitől, méghozzá azért, mert ez nem építő és a kezdetekre emlékeztet, amikor én voltam kiscsíra. Annak idején nem volt még meg az internet adta lehetőség, hogy simán tanácsot kérjek, nem is tanított senki, de mennyivel jobb, gyorsabb lett volna! Más irányból én is kaptam lehúzó szavakat, rosszul is esett, hiszen hobbiként kezdtem és sokkal inkább tanácsra volt szükségem.
Mi tehát a helyes hozzáállás?
- Hagyjuk érvényesülni a gyengébbeket is. Ha hallasz egy vacak zenét, és lehetőséged van beszélni a szerzőjével, akkor okítsd, ha van rá időd, de soha ne oltsd, így csak okoskodsz, gyenge lesz a szavaid ereje.
- Ne próbáld kiirtani az amatőröket a zene világából, mert a zene mindenkié, ez ellen semmit nem tehetsz, ráadásul célszerűtlen is, mert egyszer mindenkinek el kell kezdeni. A zeneszerzés már nem kiváltság.
- Engedd meg másoknak, hogy azt használjanak amit szeretnek, de magyarázd el, hogy szerinted miben jobb az a másik szoftver.
- Az igazi profik soha nem elutasítóak, csak végső esetben trollkodnak.
- Az igazi profinak nem kell vas, hogy profi legyen a munkájának eredménye, de tudja, hogy a technika van érte és nem fordítva, ezért bármivel dolgozhat, ha az úgy neki egyszerűbb, hatékonyabb.
- Az igazi profi tudja, hogy nála is vannak profibbak, ezért csak ritkán mondja, hogy „márpedig nekem van igazam”
- Az igazi profi nem fél loopokból dolgozni, és magasról tesz rá, ha ez valakinek nem tetszik, de ha loopokból dolgozik, senki nem fog megjegyzést tenni rá, mert tudja, hogyan dolgozzon vele, hogy az mégis saját legyen.
- Az ultimate profikra nem illeszthető semmilyen szabály. Ők egyszerűen zsenik, de nagyon kevesen vannak.
- Ja és vannak olyan profik is akik egy fillért sem keresnek a tudásukkal, mégsem amatőrök.
Így utolsónak pedig le kell írjak még valamit, ami inkább egy nagy kérdőjel bennem, amikor látok egy erre vonatkozó fórumos publikációt. Nem tudom igazam van-e, vagy sem? Vajon hol kezdődik a zenei producer kifejezés létjogosultsága? Lehet, hogy ebben kicsit lemaradtam a korral, de nálam a zenei producer nem ott kezdődik, ahol sokaknál. Értem én, hogy jól hangzik, és az ázsiónk növelése céljából magunkra aggathatjuk ezt a címet, de nagyon sokaknál nem áll mögötte igazi tartalom, és így nem sokat ér, ha értékben mérem. Én úgy gondolom, hogy attól, hogy zenéket szerzel, netán jó zenéket készítesz, még nem leszel zenei producer. Majd akkor leszel, ha a téged kérnek meg egy albumra, zenére, csak azért, mert olyan dalokat csinálsz amivel el tudja adni magát az illető. Ha isszák a szavaid, a dallamaid. Lehet, hogy tévedek, de ha nem vagy ilyen helyzetben, ez a titulus inkább visszaüt rád. Leginkább akkor, ha olyanok olvassák el a titulusod, akik tudják, mit is jelent ez igazából. Ilyenkor kb. ez a reakció: „Na már megint egy kiscsákó, aki producááál egy dalt!” Szóval ha profi akarsz lenni, csak akkor használd ezt a ”zenei producer” titulust, ha nem csak te mondod ezt magadról, hanem többen is rólad.
